Vízügyi Közlemények, 1995 (77. évfolyam)
2. füzet - Pálfai Imre: A Duna-Tisza közi hátság vízgazdálkodási problémái és megoldásuk lehetséges útjai
Vízügyi Közlemények, LXXV11. évfolyam 1995. évi 2. füzet A DUNA-TISZA KÖZI HÁTSÁG VÍZGAZDÁLKODÁSI PROBLÉMÁI ÉS MEGOLDÁSUK LEHETSÉGES ÚTJAI DR. PÁLFAI IMRE 1. Történeti visszatekintés A Duna-Tisza közén a hosszantartó szárazság és az ebből következő vízhiány, melyet - többek között - a vizenyős, mocsaras területek kiszáradása, a kis tavak eltűnése és a talajvíz erőteljes süllyedése jeleznek, régi keletű probléma. Kiskunhalas város történetében olvashatjuk ( Tooth 1861), hogy 1797-ben a nagy szárazság miatt „minden rétek, úgymint idehaza a város alatt levő nagy nádas rét, Balotán, Eresztőn, Pirton, Kisteleken, Rekettyén és Bodogláron egészen kiszáradtak, Fejértóban is igen csekély víz maradott, a kútak kiapadtak a víznek leszállása miatt... a tavakból a halak és hal-csíkok végkép kivesztek, a vízi szárnyas állatok is kevesen mutatták magokat". Századunkban az 1930-as évek első felében (legfőképp 1935-ben) oly szárazság uralkodott a Duna-Tisza közén, hogy a vidék elsivatagosodásától féltek. E problémáról az Országgyűlésben is hetekig tartó vita zajlott (Réthly 1936). Az Országos Vízgazdálkodási Keretterv (OVF 1964) a Duna-Tisza köze teljes területét távlatilag öntözendő területnek irányozta elő, s főként a Duna vízkészletére alapozott öntözőrendszereket vázolt föl, melyek legtöbbjére a Duna-Tisza hajózó csatorna szállítaná a vizet. Az 1970-es évek második felétől - főként az Alsó-Duna völgyi (ADUVÍZIG) és az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóságon (ATIVÍZIG) - több, a Duna-Tisza közi hátságot is érintő regionális vízgazdálkodás fejlesztési terv készült, melyek közül legnagyobb szabású a Bácskai többcélú vízgazdálkodási rendszer terve volt. A sok terv közül azonban csak a Tiszaalpári rendszert valósították meg, azt sem teljes egészében. A mostani rendkívül száraz periódus kezdeti jeleire, s így a talajvízszint süllyedésére is, a természetvédők figyeltek föl elsőként (Buz.etz.ky 1980). Megbeszélésükön többen a belvízrendezést, a csatornák talajvízelszívó hatását tették felelőssé. A Magyar Hidrológiai Társaság pécsi vándorgyűlésén az egyik előadáshoz (Major 1981) hozzászólva mi is fölvetettük, hogy - a tiszántúli talajvíz-emelkedéssel ellentétben - a Duna-Tisza közén süllyedő irányzat van, melyet eseüeg a Kecskemét környéki nagyarányú rétegvízkitermelés idéz elő. A jelenség feltárására és az okok tisztázására először a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóintézetben végeztek vizsgálatot (VITUKI 1986, Major-Neppel 1988). Vízháztartási számításokkal és bizonyos területi analógiák fölismerésével megállapították, hogy a Duna-Tisza közén tapasztalt szokatlan méretű talajvízszint-süllyedést A kézirat érkezett: 1995. V. 31. Dr. Pálfai Imre oki. mérnök az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság (ATTVÍZIG, Szeged) osztályvezetője. Elhangzott a Magyar Hidrológiai Társaság Х1П. Országos Vándorgyűlésén, Baján, 1995. július 4-én.
