Vízügyi Közlemények, 1994 (76. évfolyam)
1. füzet - Szigyártó Z.-Hörcher F.: A Zala-Zalaapáti 1992. évi vízállás-vízhozam kapcsolatok
A Zala-Zalaapáti J992. évi vízállás-hozam kapcsolat 73 « Ennek során tennészetesen figyelembe kelleti vennünk azt, hogy az egyes vízmércelapok magassági értelemben nem kerültek pontosan a helyükre. Ezért e szintkülönbségeket első lépésként milliméterre pontosan számítottuk ki, majd az így kapott értékeket kerekítettük, a szokásos módon, centiméterre. A kapott vízszínesés értékek, amelyek - amellett, hogy szeptember lü-e és október 1-е között a végeredményként kapott cllcncsések nyilvánvaló módon a vízmérceleolvasások hibájára utaltak - rámutattak arra is, hogy a vizsgált szelvényben a vízszínesés változása a vízhozamok alakulására valóban jelentős hatást gyakorol. A nyilvánvalóan hibás adatok figyelmen kívül hagyásával az adódott, hogy a segéd- és a főmérce közötti kereken 200 m-es szakasz két vége között a vízszintkülönbség 47 és (az egyetlen 1 cm-es különbséget biztonságból figyelmen kívül hagyva) 9 cm között változott. Ez pedig - figyelembe véve, hogy a vízszállítóképesség az esés négyzetgyökével arányos - arra utal, hogy e szelvényben egyébként azonos körülmények között, kizárólag csak az eltérő vízszínesés miatt, esetenként kereken 220%-os vízhozamkülönbségek is adódhatnak. Indokolt volt tehát részletesen is megvizsgálni a vízszínesés hatását. Vizsgálatunknál a vízhozammérés során észlelt vízállás függvényében nem a Q, hanem az М1-10-25П4 ( 1985) szerint kiszámított К éitékeket (vagyis a fő- és a segédmérce közötti 1 m-es vízszintkülönbségre átszámított vízhozamokat) vettük figyelembe. Ez a megoldás, vagyis а К görbe használata aztán az. 1,40 m-es szint felett valóban teljesen kielégítő eredményre vezetett. Nevezetesen az 1,40 m-es szint feletti tartományba eső hat mérési eredményből а К görbe egyértelműen kirajzolódott. Emellett pedig a görbétől számított relatív eltérés még a legkedvezőtlenebb esetben sem haladta meg a 6%ot. Az 1,40 m-es szint alatt azonban (3. ábra) a korábbi kedvezőtlen kép а К görbe alkalmazása esetén sem változott. Az ugyanazon vízállásra vonatkozó A' értékek között továbbra is megmaradtak a 200% körtili eltérések. Ebből nyilvánvaló, hogy e szelvényben a vízállás-vízhozam kapcsolatra a vízszínesés változása melletti; mederérdesség változása is jelentős hatást gyakorol. E két hatás együttes figyelembevétele elméleti szempontból nem okoz gondot, az így kapott kapcsolat gyakorlati felhasználását a vízrajzi számítógép programcsomag is lehetővé teszi. Ehhez nem kell mást tenni, mint - meg kell szerkeszteni a ponthalmazt alulról burkoló К görbét, - mindenegyes méréshez az MI-10-251/4 ( 1985) műszaki irányelv előírásai szerint ki kell számítani az r tényező értékét, - ezeket fel kell rakni a mérési idő függvényében, majd - rájuk támaszkodva meg kell szerkeszteni az r görbét, s az azt jól közelítő polifont. Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni, liogy az r görbe felhasználásával a probléma - legalábbis elméletileg - megoldható közvetlenül a vízállás-vízhozam adatpárokra támaszkodva, vagyis а К görbe megszerkesztése nélkül is. Arról van ugyanis szó, hogy bár az r göihe, fizikai tartalmát tekintve, az éttlességi viszonyok változásának a hálásáról ad ké|)et, dc ennek ellenére mégis felhasználható az esésváltozás hatásának a figyelembevételére is. Nevezetesen, amikor az adolt szinthez tartozó vízhozam az esés változásának hatására megnő, ez úgy is értelmezhető, hogy a mérés idején kisebb volt az éidesség, s így nagyobb volt az r tényező éneke; s mindez foidílva is igaz.
