Vízügyi Közlemények, 1994 (76. évfolyam)

1. füzet - Lentvaar, Jan: A vízgazdálkodási politikában való egyetértés Hollandiában

64 Lentvaar, Jan 2. A vízügyi politikát alakító folyamatok A holland vízgazdálkodási politika fő célkitűzését - 1985 táján - a következőképp határozták meg: „biztonságos és lakható ország kialakítása és fenntartása, továbbá egészséges vízrendszerek kifejlesztése és fenntartása, amely garantálja a folyamatos használatot." Az integrált vízgazdálkodás lett a politika alakításában és megvalósításában a vezető elv. Az integrált vízgazdálkodás arra törekedett és törekszik, hogy valamennyi érdekelt féllel egyetértésre jusson. Az elmúlt évtizedek holland vízügyi politikáját alakító folyamatok főbb irányai: - a vízmennyiség, a vízminőség és az ökológiai integrációja egy egyesített vízgazdálkodási politikában; - adatbázisok és modellek fokozott használata; - az érintett csoportokkal, érdekeltségekkel folytatott nyílt párbeszéd; - szervezetek átalakítása - fokozott együttműködés a minisztériumok között; - fokozott együttműködés a megvalósításban, a megfigyelésben és az értékelésben. A víz mennyisége és minőségére vonatkozó anyagok 1989-ig egymástól elválasztva külön-külön készültek csak. A Harmadik Nemzeti Vízgazdálkodási Kerettervben sikertilt egyesíteni, sőt, a kerettervbe még a vízgazdálkodás ökológiai vonatkozásait is befoglalták s ezzel megalapozódott a fenntartható fejlődés félé való törekvés, mint elsődleges cél. Az adatbázisok és modellek fokozott használa ta jelenti a fejlődés második fontos lépését. A Közlekedési, Közmunkaügyi és Vízgazdálkodási Minisztérium (3. ábra) Közmunkaügyi és Vízügyi Főigazgatósága (4. ábra) 1976-ban kezdte tanulmányozni a „Hollandia Vízgazdálkodási Politikájának Vizsgálata" (HVPV) anyagot annak érdekében, hogy elősegítse a vízgazdálkodási döntéshozási folyamatot. A Főigazgatóság jelenleg is folytatja a HVPV elemeinek további fejlesztését és javítását. A HVPV elemek igen meghatározóak, de mindenkinek tudomásul kell venni, hogy a modellek nem gondolkodnak. Az eredmények a kezdeti feltételek függvényei és mindig van bizonytalansági sávjuk. Az új politika és új lépések kialakítását elsősorban a gondolkodásra, a közös munkára és a nyílt párbeszédre kell alapozni - a modellek csak segédeszközök. Nyílt párbeszéd az érdekeltségi csoportokkal és a lakosság érintett részével, mint a holland vízügyi politikát alakító folyamatok harmadik kérdésköre, a hatóságok és a nyilvános és más szervezetek közötti információcsere fontosságával foglalkozik. Az információcsere szükségessége a hetvenes években vált egyre nyilvánvalóbbá. A magas népsűrűség, az egyre növekvő iparosodás, a lakosság környezeti problémák iránti fokozódó figyelme, a nagyméretű kommunális és ipari létesítmények negatív mellékhatásai és nem utolsó sorban a lakosság joga a fontos döntésekben való részvételre megkívánta a hatóságok magatartásának megváltoztatását. A hetvenes évek közepén a Főigazgatóság - a lakosság egyre fokozódó bizalmatlanságának tudatában - egy sokkal őszintébb párbeszédet kezdett a lakossággal és más érdekelt csoportokkal a tervezett infrastrukturális létesítmények környezeti hatásával kapcsolatosan. A párbeszédre az adott lehetőséget, hogy nem egy műszaki megoldást