Vízügyi Közlemények, 1994 (76. évfolyam)

4. füzet - Kuti I.: A vízszennyezési bírság alkalmazásának francia gyakorlata

A vízszennyezési díj alkalmazásának francia gyakorlata 403 séget. Jelenleg hatodik középtávú tervüket hajtják végre, mely 1996-ig szól. Az egyes tervek híven tükrözik az adott időszak környezetpolitikai prioritásait a vízi környezet védelme terén, figyelembe véve tennészetesen az adott térség sajátosságait. Az egyes tervidőszakok sajátosságairól csupán néhány megjegyzést teszünk. A IV. tervidőszak (1982-86) dokumentumai például elsőbbséget biztosítottak a városi szennyvíztisztítás fejlesztésének és különösképp a szennyvizek összegyűjtésének, figyelembe véve az ezen a téren tapasztalható jelentős lemaradást. A legtöbb igazgatóság 1992-ben induló VI. tervidőszak (1992-96) előzetes anyagaiból úgy tűnik, az egyik prioritás a nitrátszennyezések visszaszorítása lesz. A középtávú tervezési tevékenységből számunkra érdekes terület a tervezés mechanizmusa és kapcsolata a szennyezési díjakkal. A terveket ugyanis a környezet állapotának felmérése, elemzése után, az érintettek érdekeinek egyeztetésével állítják össze, a válható adóbevételek függvényében. Pontosabban, az adókulcsok meghatározása (az. adóbevételek megtervezése) és a terv célkitűzéseinek megfogalmazása párhuzamosan történik. Az igazgatóság munkatársai, a környezetéit felelős szakemberek, noha épp a folyamatos szakmai együttműködés folytán jól ismerik a vállalatok gondjait, elsősorban a környezet érdekeit tarják szem előtt, így a bevételek növelésére, azaz a díjtételek emelésére törekszenek, tehát ambiciózus tervcélokat fogalmaznak meg. Ennek a törekvésnek a két legfontosabb gátja a szennyezők és a pénzügyi kormányzat ellenállása. A szennyezők ellenállását jelentősen csökkenti, hogy a bevételeket túlnyomórészt épp az adózó szennyezők szubvencionálására fordítják igen sokrétű, differenciált és rugalmas támogatási rendszer (adóvisszatérítések, kedvező feltételekkel nyújtott kölcsönök, közvetlen támogatások, stb.) révén, amelynek elvei és gyakran konkrétumai is megfogalmazódnak a tervben. Az. integrált műszaki-gazdasági tervezés így a szennyezési díjak rendszerének lényeges eleme. 5. A vízszennyezési díjakból származó bevételek és azok felhasználása A vízügyi igazgatóságoknak a szennyezési díjakon kívül egyéb fonásokból is vannak bevételeik (pl. a vízkészlet-használati díjakból (redevances de prélèvement), a beruházásokhoz nyújtott támogatások visszatérítéséből, a szolgáltatásokéit kapott térítésekből, stb.), azonban a szennyezési díjak jelentős tételt képviselnek a bevételek között. A vízügyi igazgatóságok összesített bevételei 1989-ben meghaladták a négy milliárd frankot, ami 1989-hoz képest folyó áron 7,4%-os emelkedést jelentett. Ebből mintegy három milliárd (a saját bevétel 77,5 százaléka) kapcsolódott valamilyen módon a különböző vízdíjakhoz. A vízszennyezési díjakból szánnazó közvetlen bevételek 2372 millió frankot tettek ki (61,3%), ennek azonban nagyobb része a kommunális szférából számlázott, s csak 649 millió frankot (a vízdíjakhoz kapcsolódó bevételek 16,8%-ot) fizettek az ipari szennyezők (ASSEMBLÉENATIONALE 1990). Az előzetes becslések szerint 1990-ben az összesített bevételeknek meg kellett haladniuk a 4,6 milliárd frankot (Malandain 1990). Az 1985-ös bevétel mintegy 2,4 milliárd (ME 1988).