Vízügyi Közlemények, 1994 (76. évfolyam)

4. füzet - Pados I.: Negyven éve üzemel a tiszalöki-vízlépcső

358 Pados Imre 3. A vízlépcső hatása és térségi kapcsolatai A Tiszalöki-vízlépcső 1954. évi próbaüzemelésével egyidejűleg megindultak az ellenőrző vizsgálatok (Hernády-Starosolszky 1964), melyek egyrészt magára a műtárgyra, másrészt a műtárgynak a környezetre gyakorolt hatására terjedtek ki. A Tiszalöki-vízlépcső hatása eLsősorban a Tisza folyó medrének (alvízi és felvízi) változásában jelentkezett. Az 1954. évi 2,5 m-es próbaduzzasztásnál mái" jelentkeztek alvízi kimélyülések, melyek kialakulása részben a rövid utófenékkel, részben a vártnál alacsonyabb alvízzel, részben az aszimmetrikus vízlépcső üzemmel volt kapcsolatba hozható. Az utófenék tervezett biztosításának összes hossza 77,0 m volt, melynek megépítését, a turbinák előtti térben, már a duzzasztómű üzemelése közben, igen nehéz körülmények között kellett elvégezni. Az első biztosításokat 1957-ben kezdték meg, majd 1958-ban fejezték be. A már meglevő fenékbiztosításhoz a duzzasztómű előterében, 110 m hosszúságban, kőszórással terhelt rőzsepokrócot süllyesztettek. Olyan kimosások keletkeztek 1960-ban a turbinák vonalában levő utófenék-szakaszon - a már biztosított szakasz alatt -, hogy 196 l-ben ezt az utófenék-szakaszt terméskőszórással kellett biztosítani. A kimélyiilés nagyságára jellemző, hogy az az eredeti mederfenékhez képest a 8,0 de nem ritkán a 12,0 m-t is elélte. A meghosszabbított mederbiztosítás 1958-ban még mindig rövidnek bizonyult, ezért azt 1963-ban további 20 m hosszú terméskő szórásos meghosszabbítás történt. Az 1965-67 közötti években a teljes mederszélességet felölelő, kővel terhelt rőzsepokróc terítés egészítette ki az utófenék-biztosítást további 110 m hosszban. Az ellenőrző mérések tanúsága szerint, az utófenék jelenleg nyugalomban van. A mederváltozások figyelemmel kísérésére nyilvántartási keresztszelvényeket vettek fel (VITUKI 1961 ) a mű közvetlen környezetében 10 és 20 m-es távolságra, attól távolabb 100, majd 200 m-enként. Az első időszak mederváltozásait az 197 l-ben végzett részletes felvételek alapján értékelték (Csorna 1974), a vizsgálatok eredménye a következő: —A duzzasztómű fölött 1150 m távolságig jelentős volt a feliszapolódás. A szakaszon belül, a mindenkori áramlási viszonyoknak megfelelő mederátrendeződés alakult ki. Jelentős folyamatos feltöltődés tapasztalható a Keleti-főcsatornában, a torkolattól Tiszavasvárig terjedő szakaszon, amelynek eltávolítása koüással oldható meg. - A duzzasztómű feletti 62,5 km-es szakasz teljes hosszán időben és térben váltakozva található szelvényterület növekedés és csökkenése. Ezen belül határozott szelvényterület csökkenés tapasztalható a Tokaj alatti szakaszon, azt követően a 32,5 kmig terjedő szakaszon szelvénynövekedés, ettől felfelé pedig csökkenés és növekedés váltakozva volt észlelhető. E szakaszra általánosan megállapítható volt, hogy a mederváltozások jelentősek és elsősorban parterózióból adódnak. - A teljes duzzasztott szakaszon a feliszapolódás sebessége 1960-tól jelentősen csökkent. - A duzzasztó feletti térben - a Tokajig terjedő szakaszon - mind az alapvízi, mind a középvízi szelvényterület csökkent annak ellenére, hogy itt jelentős az abrázió miatti szelvénynövekedés, viszont a két vízhozamtartományhoz, a duzzasztás miatt ugyanaz a szelvényteriilet tartozik.