Vízügyi Közlemények, 1994 (76. évfolyam)

3. füzet - Ligetvári F.-Szalai Gy.: Az első országos eróziós megfigyelő rendszere

322 Ligetvári F.-Szálai Gy. hordalékmozgás észlelésére eróziós mérőpontokat (2. ábra) kell telepíteni a vízgyűjtőkben olyan elosztásban, hogy azokjellemzőek legyenek a különböző lejtőkategóriákra, művelési módokra, a lehordásra és lerakódásra. Minden „A" típusú mérőhelyen meteorológiai műszerkertet kell létesíteni a szükséges folyamatos meteorológiai észlelésekre szolgáló műszerek elhelyezésére. A mérőeszközök közül a legkényesebb probléma a vízhozam és lebegtetett hordalékmérés eszközei. A vízhozam méréséhez folyamatos észlelésre alkalmas, vízállásíróval felszerelt mérőműtárgy építését javasoltuk. A mérőműtárgy kiválasztásánál figyelembe kell venni, hogy a kisvízgyűjtőről lefolyó vizeket befogadó vízfolyás esése általában kicsi, ezért célszerűnek látszott Parshall-csatoma javaslatba hozása, melynek előnye az is, hogy előtte kisebb a lehetősége hordaléklerakódásnak. A lefolyó víz hordalékának mérésére automata mintavevőt javasoltunk a Parshall csatorna mögé telepítve. Ez a berendezés (VEGYEPSZER terv) vízhozamtól függetlenül tetszés szerinti időben működtethető a vízállásíró utasítása alapján, azaz változó lefolyáshullámoknál. A rendszer 24 edénnyel végzi a mintavételt, a mintavétel gyakorisága beállítható. A táblaszintű mérőhelyek („B" típus) az előbbihez hasonló meteorológiai műszerkerttel rendelkeznek. A mérőtáblák kialakítása olyan jellegű legyen, hogy a külvizeket, ill. idegen vizeket kizárjuk, s a tábláról lefolyó víz és hordalék egyértelműen mérhető. A tábláról lefolyó víz és hordalék méréséhez az elvi felépítésében a 3. ábrán bemutatott berendezés javasolható. A tábláról lefolyó és összegyűjtött víz egy csővezetéken át az 1. tartályba jut. A csővezeték tábla felőli bemenetét egy háló zárja el, ami a nagyobb méretű hordalékot felfogja. Az 1. tartályba a víz egy olyan szitán keresztül folyik be, amelyen a nagyobb (1 mm-t meghaladó) méretű hordalék fennakad. Az 1. tartályból - a kifolyó nyílások megfelelő elhelyezésével - a víznek csupán egy adott része folyik át a 2. tartályba, majd hasonlóképp a 2-ből a 3-ba, végül a 4. tartályba. A 4. tartályból kifolyó víz az 5. jelű szűrőn keresztül a 6-os jelölésű vízhozammérőbe jut. Amennyiben a vízmennyiség megosztásánál csupán a víz 20%-a folyik át minden következő tartályba, úgy az utolsó tartályból kifolyó vízhozam - még 1 m

3/s-nyi tábláról lefolyó vízhozam esetén is - csupán 0,001 - 0,002 m

3/s. Az egyes tartályokban a hordalék egy része - méret szerinti osztályozásban - lerakódik. A felfogó és osztó tartályokat a tábla alatt kiképzett mélyedésben kell elhelyezni. Gondoskodni kell a méretlenül elfolyó vízmennyiség zavartalan elvezetéséről. Az első tartályba vagy ahhoz csatlakoztatva egy vízállásíró is elhelyezhető. A vízállásokból a lefolyó vízmennyiség és annak időbeli megoszlása számítható. A hordalékmérő berendezés méretezése alapvetően a parcella nagyságától függ. Hazai tapasztalatok szerint, - a parcelláról lefolyó víz és hordalék hagyományos, hordóban történő felfogása esetén -, mintegy 100 m

2-es parcellánál a 0,38 m

3-es taitály nagyjából 20 mm csapadék hordalékát képes befogadni. Amennyiben a mérőberendezést legalább 60 mm-es csapadékig kívánjuk megbízhatóan üzemeltetni, továbbá tekintettel a csapadék és a lehordott hordalék nem lineár is kapcsolatára, hagyományos mérőberendezés esetén legalább 1,5-2,0 m

3-es tartályra lenne szükség. Nagyobb parcella esetén a tartály mérete lineárisan növekvő. Átfolyásos mérőberendezés esetén ki-