Vízügyi Közlemények, 1994 (76. évfolyam)

3. füzet - Ligetvári F.-Szalai Gy.: Az első országos eróziós megfigyelő rendszere

316 Ligetvári F.-Szálai Gy. 2.1. A mérőhelyek osztályozása A mérő-megfigyelő helyeket a vízeróziós hálózatban három csoportra osztottuk: - „A" típusú mérőhelyek: kisvízgyűjtő (illetve részvízgyűjtő) szintű mérőhelyek, amelyekben a legszélesebbkörű, lehetőleg minden kiváltó tényezőre és hatásra kiterjedő mérések folynak. Mérési szempontból a kijelölésnél fontos kritérium volt a kifolyási szelvény egyértelmű meghatározhatósága és a külvizek kizárhatósága. - „

В" típusú mérőhelyek: táblaszintű mérőhelyek, amelyeken (néhány száz, esetleg néhány ezer m

2-es terület) adott lejtés, talaj és növényboiitottsági viszonyok között vizsgálható a különböző eróziós formák kialakulása, a talajmozgás egy-egy csapadékjelenség hatására. - „C" típusú mérőhelyek: eróziós mérőpontok, amelyek önállóan is elhelyezhetők, de amelyek az „A" és „B" típusú mérőhelyeken is telepíthetők, és lehetőséget nyújtanak egy a felszín alatt mozdulatlanul rögzített fémlemez feletti talajréteg-vastagság változás (réteg vékonyodás) mérésére. E mérőhelyekre vonatkozó javaslatok mellett a szakértő csoport úgy találta, hogy az országban kialakítandó eróziós mérőhelyeken nyert információbázis jelentősen kiterjeszthető lenne, telepíthető „in situ" méréssorozat elvégzésére alkalmas esőszimulátor szisztematikus használatával. Ez a berendezés szabályozható eső intenzitásával, az adott hely ökológiai és művelési feltételei között jellemző adatokkal szolgálhat az erodálhatósági viszonyokra. A széleróziós mérőhelyek tervezésénél két csoportot állapítottunk meg: - Első csoportba tartoznak azok a mérőhelyek, ahol az adott meteorológiai körülmények és talajállapot mellett mért talajveszteségen, ill. talajmozgáson kívül talajközeli szélprofil és érdesség mérés is folyik. - Második csoportba azok, amelyeknél a szélprofil mérés elmarad. 2.2. Mérőhelyek jellemzése 2.2.1. A vízeróziós vizsgálatok. A kisvízgyűjtő szintű (A) vizsgálatok során mérni szükséges a csapadék mennyiségét és intenzitását, a hótakaró vastagságát és sűrűségét, a lég- és talajhőmérsékletet, a páratartalmat, a talajnedvességet, a vízhozamot és a hordalékot a kifolyási szelvényben, valamint a vízgyűjtőn belüli hordalékmozgást. A Dunántúlon négy, az Északi-középhegységben egy „A" típusú mérőhelyet jelöltünk ki, (/. ábra). Az egyik „A" típusú mérőhely a Tagyon-hegy Balaton felé eső déli fekvésű mcliorált lejtőin helyezkedik el (/. ábra). A meredekebb lejtők 13-15%, az enyhébbek 5% körüliek. A talaj Raman-féle barna erdőtalaj, vályog fizikai féleségű, közepesen víznyelő és vízvezető, jó vízraktározó képességű. A terület a Horgosi-Séd vízgyűjtőjéhez tartozik, amely Zánka környezetében ömlik a Balatonba. A Nyugat-Dunántúl jellemzésére Alsóújlak és Vasvár között (/. ábra) jelöltünk ki egy részvízgyűjtőt a 8. sz. főközlekedési út mellett, annak bal oldalán a Felső Kemeneshát kistáj északi csücskében. A részvízgyűjtőben a völgyoldalakon kisebb (5-