Vízügyi Közlemények, 1994 (76. évfolyam)

3. füzet - Varsa E.: Nagy méretű csappantyúk vizsgálata

306 Varsa Endre (ugyanazon a helyen) a csappantyú legnagyobb sebessége (ez függ az emelőmagasságtól), a hidraulikus fékek hatékonysága és az illető hely környezetében a vasbeton minősége határozza meg. Az elmozdulás a keletkező legnagyobb dinamikus erővel egyenesen arányos, ugyanúgy, mint az anyagban keletkező igénybevétel. A VI. táblázatból az is látható, hogy egymással elvileg azonos és azonos elrendezésű szerkezeteket a körülményektől függően igénybevevő erők egymáshoz való viszonya 1:4,7 is lehet. Azaz, kis emelőmagasságnál, lebegésböl jó fékező berendezéssel rendelkező csappantyú (5 MJO) lezárásakor keletkező erőhöz képest, közepesen nagy emelőmagasságnál teljes nyitásból, rossz fékhatású csappantyú (8 MJO) lezárásakor 2,5-szörös; nagy emelőmagasságnál, teljes nyitásból, közepes fékhatású csappantyú (4 MJO) lezárásakor pedig 4,7-szeres erő keletkezhet. A falelmozdulások - figyelembe véve a rezgésgyorsulásból meghatározott acélkeret elmozdulások bizonytalanságát, - szabályos képet mutatnak. Ez alól egy kivétel van, nevezetesen a 7 MJO-hoz tartozó nyomóakna falrész. Itt a vasbeton falon, a nyomócső tengelyénél, azaz középen mért elmozdulás kisebb, mint a jobb oldali. Ez statikai képtelenség, és mivel a mérés ellenőrzötten jó, csak úgy lehetséges, hogy ebben a falban a nyomócső tengelyétől jobbra átmenő repedés (törés) van. Ezt valószínűsíti a (VITLJKI Consult 1992) tanulmány egyik fényképfelvétele, amin az érzékelő helyétől jobbra repedés látható. Emlékeztetni kell arra is, hogy ennek a csappantyúnak (7 MJO) nem hatékony a fékező berendezése. Az acélkeret számított elmozdulásai (VI. táblázat) közepén és jobb szélen közel állnak egymáshoz (0,133, illetve 0,128 mm) és itt érvényesül az, hogy statikailag középen kell legyen a legnagyobb elmozdulás, de figyelemmel kell lenni arra, hogy a keret jobb oldalát a felmenő fal merevíti, és azon nincs feljebb átmenő repedés. Az említett repedés létét más is megerősíti. A VI. táblázatból kitűnik, hogy a vasbeton falon bal oldalon mért legnagyobb elmozdulások az 1 MJO csappantyújánál jöttek létté (0,196, illetve 0,177 mm), s ugyanez áll az acélkereten bal oldalt mért elmozdulásokra is (0,235, illetve 0,222 mm). A VI. táblázatból az is látható, hogy az 1 MJO esetében az acélon a bal oldalon mért elmozdulás nagyobb, mint középen (PlnL); ugyanez a helyzet a vasbetonon is a P1L kísérleüiél (itt az eltérés rendkívül kicsi, mérési hiba is okozhatja). Ez normális esetben statikai képtelenség. Lehetséges, hogy oka részben a mérésben van, de a mérési eredmények többszöri és gondos ellenőrzése (kalibrálás, érzékelők megbízhatóságának vizsgálata) ennek ellentmond. Nem zárható viszont az ki, hogy az acélszerkezet nem dolgozik tökéletesen együtt a vasbetonnal, s a csappantyú tányér felfekvése nem egyenletes; elvileg az is lehetséges, hogy a fal törött, de ennek semmi külső jele nincs. Az 1994-ben elvégzett mérések ( 1 MJO) a fentieket megerősítik, itt is a bal oldalon mért, illetve rezgésgyorsulásokból kétszeres integrálással kapott falelmozdulás értékek a többi csappantyúhoz tartozó mérésekből kialakult képhez képest lényegesen nagyobbak. Érdemes rámutatni arra, hogy a rezgésgyorsulás értékek kétszeres integrálásának - jóllehet nem mindig végezhető el megnyugtató eredménnyel - létjogosultsága van. Ugyanis számos mérési eredmény összevetéséből az adódott, hogy a rezgésgyorsulás legnagyobb értékéből származtatott legnagyobb elmozdulás érték a kettős numerikus integrálás során időben hajszál pontosan a mérőpont alatt és közelében mért falelmozdulás maximumának időpontjához vándorol.