Vízügyi Közlemények, 1994 (76. évfolyam)

3. füzet - Pálfai I.: Az Aföld belvíz-veszélyeztetettségi térképe

280 Pálfai Imre szabják meg a talajba jutó víz további sorsát, a talajvíz elhelyezkedését és mozgását, esetleg időszakos felszínre törését. A földtani adottságok közül nagyon fontos pl. a rétegek vízáteresztő-, illetőleg vízzáró képessége. Sajátos földtani és domborzati adottságúak az elhagyott egykori folyómedrek, amelyekben hamar megjelenik a belvíz. A hidrológiai tényezők közül legfontosabb a talajvíz átlagos elhelyezkedése, melyet az előzőkben tárgyalt éghajlati, domborzati, talajtani és sekélyföldtani tényezők szabnak meg. A talajvíz a belvízképződésben majdnem mindig lényeges szerepet játszik, elsősorban azáltal, hogy közvetlenül vagy a kapilláris zónán keresztül - befolyásolja a termőtalaj és az alatta elhelyezkedő rétegek vízbefogadó-képességét. A magasan elhelyezkedő talajvíz csökkenti a vízbefogadó-képességet, szélső esetben teljesen meg is szüntetheti a víz befogadását. Rendkívüli esetben a talajvíz - a felszínre törve - közvetlenül is növeli a felszíni eredetű belvíz mennyiségét. A folyók menti teriileteken az árvizek általában a hatásukra megemelkedő talajvíz révén hatnak a belvízképződésre, s csak ritkán és viszonylag keskeny sávban a közvetlenül szivárgó víz által. Sík vidékeinken a természetes növénytakarói az emberi tevékenységek az idők során annyira átalakították, hogy a belvízi veszélyeztetettséget befolyásoló hatásának tárgyalása inkább az emberi tevékenységek között indokolt. 1.2. Emberi tevékenységek A belvízi veszélyeztetettséget befolyásoló emberi tevékenységek közül elsősorban - a területhasználat módja, - a vízrendezési és meliorációs munkák, valamint - a vízháztartási viszonyokat megváltoztató egyéb beavatkozások érdemelnek figyelmet. A területhasználat lévén a táj tennészetes növénytakarója átalakul. A területhasználat módja elsősorban a talaj vízbefogadó-képességét befolyásolja. A különböző művelési ágak közül legnagyobb hatása az erdőnek van, amely egyrészt visszatartja a lehulló csapadékjelentős hányadát, másrészt a mélyre hatoló gyökerek révén nagy vastagságban kiszárítja a talajt. A legelők ezzel ellentétben tömöttebb talajszeikezetet eredményeznek, s növelik a belvízi veszélyeztetettséget. A különféle agrotechnikai eljárások, különösen a talajművelés eltérő módjai, szintén észrevehető különbséget idéznek elő a talaj vízviszonyaiban. Végül az öntözést említjük, mellyel a természetes csapadékon felül többlet vízmennyiség keriil a talajba, s ezáltal növekszik a teriilet belvízi veszélyeztetettsége. A vízrendezési és meliorációs munkák számottevően módosítják a bclvízképződés feltételeit, hiszen e célból végzik ezeket. A belvízcsatornák liálózata - szükség szerint szivattyútelepekkel és tározókkal kiegészítve - lehetőséget nyújt a belvizek folyamatos elvezetésére, így megakadályozható azok túlzott fölszaporodása, kiteriilése. A kémiai és a fizikai talajjavítás, valamint a talajcsövezés növeli a talaj vízbefogadó-képességét, s így csökkenti a belvízveszélyt. A talajcsövezés, a tereprendezés és az utolsó rendű csatornahálózat sűrítése lehetővé teszi a pangó vizek elvezetését. A belvízrendszerek főműveinek teljesítőképessége a belvízi elöntések nagyságát kevésbé, inkább azok tartósságát befolyásolja.