Vízügyi Közlemények, 1994 (76. évfolyam)

3. füzet - Hatfaludy B.: Múltunk, jelenünk gondjai és jövőnk feladatai a települések vízi közmű ellátásában

Múltunk, jelenünk gondjai és jövőnk feladatai a települések vízi köz;nlí ellátásában 265 gazdaságos, vállalkozásszeríí működésében az önkomiányzati érdekeltség egyáltalán nem magától értetődő (Hatfaludy 1990). Az önkormányzat érdekelt lehet abban, hogy a fejlesztések forrását a díjbevételek képezzék, ha feladata a fejlesztés. Példa erre a székesfőváros magatartása az 1993. évi szolgáltatási díjak mértékével kapcsolatban. Ott azonban, ahol a fejlesztés állami feladat, ilyen önkormányzati érdekeltség nem jelentkezik. Ezért a kizárólag állami tulajdonú vízműlétesítmények koncessziós pályázat útján célul tűzött fejlesztéséhez az érintett önkormányzatok csak bonyolult egyeztetések révén lesznek megnyerhetők. 2.4. A vízi közművek privatizációja Alapkérdés, van-e lehetőség a vízi közművek privatizációjára. Ez nem azonos a vízi közművállalatok pvivatizációjával. Ez utóbbi ugyanis bővebb kör, magában foglalja e vállalatoknál időközben létrehozott építési és más tevékenységek privatizációját is. Az ú.n. törzsvagyonon kívüli vállalkozói vagyon értelemszerűen privatizálható és a működtető vagyon privatizálása sem elképzelhetetlen. Számosan azon a véleményem vannak, hogy a vízi közművekhez tartozó összes vagyon privatizálása is kívánatos, nem utolsósorban Nagy-Britannia tapasztalatai alapulvételével, ahol az állami vízi közmű szolgáltatás privatizációjánál felszabadították a volt állami vállalatok rejtett gazdasági tartalékait - a privatizálást az ú.n. törzsvagyonra is kiterjesztve és a szolgáltatás garanciáit az ellátási felelősségre is figyelemmel a sajátos angolszász jogrendszer keretei között nagy gondossággal biztosítva - növelték a tevékenység hatékonyságát és sikertilt optimális nagyságú, műszaki és gazdasági szempontból egyaránt hatékony szolgáltatási szervezeteket kialakítani. Az eleve pazarlóbb szocialista állami vízi közmű szolgáltatás esetében még nagyobb eredmények várhatók. Az a kötélhúzás, mely 1992-tól kezdődően a vízi közművagyon átadások kapcsán egyes önkormányzatok és a központi állami szervek között végbement - nem volt véletlen. Mögötte valójában nemcsak eltérő szakmai szemlélet és valós szakmai érdekek is voltak hanem mindezek mellett a hosszabb távú egzisztenciális kihatások miatt személyi érdekek is. A szakmai, szakmapolitikai, politikai érveket, szempontokot felvonultató vitázók és érdekeltek előtt sokszor már fel sem vetődött a kérdés, nem illúzió-e a mai magyar viszonyok között a vízi közműszolgáltatás privatizációja? A privatizáció hívei hajlamosak megfeledkezni arról, hogy a privatizációs tőke csak válható nyereség esetében jelentkezik. Az angliai és walesi privatizálást azt követően hajtották végre, hogy a díjak előzetes mintegy 60%-os emelésével a szolgáltatási tevékenységnél tisztes nyereséget éltek el. Az IWSA 1990. évi reprezentatív, 110 tagországra kiterjedő felmérése alapján a hazai víz-, csatornadíjak nemzetközileg az átlagosnál kisebbek, (70-80. helyezés) megfelelően annak, hogy a szolgáltatás hazai technikai összetétele elmaradott a fejlett európai országokéhoz képest (mert a kinyílt közműolló nem csak környezeti ártalmakat okoz hanem azt is, hogy nincsenek csak nagy anyagi ráfordítások ellenében működtethető szennyvíztisztító telepeink, ezáltal - az önköltségarányos díjak miatt -