Vízügyi Közlemények, 1994 (76. évfolyam)

3. füzet - Hatfaludy B.: Múltunk, jelenünk gondjai és jövőnk feladatai a települések vízi közmű ellátásában

Múltunk, jelenünk gondjai és jövőnk feladatai a települések vízi köz;nlí ellátásában 253 - a tervezettől elmaradó ágazati szintű fonásfelhasználás (a fejlesztési fonások más ágazatokra történő átcsoportosítása miatt pl. tanácsi intézményfejlesztésre, lakásépítésre), - az ágazaton belüli belső arányok torzulása (a tervezettnél nagyobb mérték vízellátásfejlesztés érdekében a tervezetthez képest visszafogott csatornázásfejlesztés és ennek hatására a közműolló felgyorsuló nyílása) (VITUKI 1992). Gondként jelentkezett, hogy a tanácsi gazdaságban a tervezettnél nagyobb ütemben megvalósuló területfejlesztések, lakásépítések többletközműigényeit az eredeti fejlesztési célok figyelembevételével meghatározott központi (regionális vízi közmű) fejlesztések még kevésbé voltak képesek kielégíteni. Emiatt állandósultak pl. a kiemelt üdülőterületek vízellátási és szennyvízelvezetési-tisztítási feszültségei (Hatfaludy 1986), esetlegesen pótlólagos központi fejlesztések váltak szükségessé (MohácsPécs-Komló vízellátásgyorsítás az ún. eocénprogram bányászlakásainak komlói telepítése miatt, a Balaton vízminőségvédelmére hozott komiányhatározatok alapján megindult szennyvíztisztítás fejlesztések stb.). Az 1968-88 időszakban többször került sor olyan regionális minősítésű vízi közműfejlesztésre is, melynek építését tanácsi egyéb állami beiuházásként kezdték meg, de a folytatását-befejezését állami központi beruházási formában az Országos Vízügyi Hivatal - a megyei politikai-állami vezetéssel való megállapodás alapján - a fejlesztést regionális jellegnek átminősítve átvállalta (Dcbrcccn-Kcleti-főcsatoma vízmű, miskolc-sajóládi vízmű). Ez a gyakorlat egyszerre lette lehetővé, hogy - а tanácsok eredetileg vízgazdálkodásfejlesztési célú anyagi eszközeiket az ellátási feszültségek elkerülésével csoportosíthassák át egyéb célokra, - a minisztériumi gazdaságban működtetett állami vagyon az eredetileg jóváhagyott központi állami vízügyi beruházásokét meghaladó mértékben növekedjen. Új alapokra helyezték a közműves víz-csatornaszolgáltatás szabályozórendszerét is. Ennek lényegi elemei voltak: - maximált, az árhatóság által megállapított ivóvíz- és csatornadíjak a vízi közmű szolgáltatást végző állami vállalatok körében, - az árhatósági jogkör központosítása az akkori Országos Vízügyi Főigazgatóságnál (és jogutódjainál), - országosan egységes, lineáris, egytényezős (Ft/m

3) díjrendszer, - a nem lakossági szolgáltatásokra önköltségtípusú, csak az egyszerű újrateimelésre módot nyújtó díj megállapítása a vízi közműszolgáltató állami vállalatok szintjén (ún. tennelői díj) összhangban azzal az elvvel, hogy a vízi közműfejlesztéseket - elkülönített állami (központi vagy tanácsi) anyagi eszközökből kell finanszírozni, - az önköltségtípusú termelői díjak minél kisebb szórása érdekében az árhatóság részéről termelői díjkategóriák kialakítása és ezt követően a vízi közmű szolgáltatást végző vállalatoknak e díjkategóriákba sorolása, szükség szerinti átsorolása, - a központilag megállapított termelői kategóriadíj valamint az adott vízi közműszolgáltató vállalat tényleges fajlagos szolgáltatási önköltsége közötti különbözet kiegyenlítésére országos elvonásos -támogatásos rendszer, ún. „díjkiegyenlítő kassza" létrehozása és működtetése a Vízügyi Alaphoz kapcsolva,