Vízügyi Közlemények, 1994 (76. évfolyam)

1. füzet - Hankó Z.-Alföldi L.-Starosolszky Ö.: A Felső-Duna és a Szigetközi hdirológiai jellemzőinek megváltozása a dunacsúni vízlépcső üzembehelyezése nyomán

22 Mankó T..-Alföldi L.-Staroxolszky (>. Természetesen a hősi vízerőmű kényszerű üzemszünete esetén 10 600 m

3/s (100 évenként egyszer előforduló valószínűségű) árvízi hozam levezetésére is van mód ezen az úton; ez volt ugyanis a KITT szerint a mértékadó méretezési alap. A 15 (ХЮ m

3/s (10 000 évenként egyszer előforduló valószínűségű) árvíz esetén - a ATsT-beli tervek szerint - a hősi vízerőmű turbinái és hajózsilipjei levezetitek 4400 m

3/s vízhozamot az árvízből. Mindezek eredményeképpen a fel vízi duzzasztás nem haladja meg a dunakiliti tározó tervezett max. 131,1—131,2 m В.

f. tározási szintjét. A dunakiliti vízlépcső feladatait kiváltó dunacsúni vízlépcső provizórium (nincs még minden műtárgya megépítve) ezért árvízlevezető képessége a tervezett dunakiliti vízlépcsőhöz viszonyítva korlátozott. A rendkívüli árvizeket - a KET-ben előirányzottakhoz képest - csak mintegy 1,5 m-es túlduzzasztás (kb. 132,6 m В.

f.) mellett tudja levezetni (VITUKI 1993/1). Ehhez hozzájárul az is, hogy a hősi vízerőműben is csak 6 turbina épül meg ezidőszerint (a 8-ból), s így itt is kisebb a vízátbocsátó képesség, mint amit а К ET előirányzott. A 6 turbina üzeme mellett a 6 x 500 = 3000 m

3/s névleges víznyelés 6 x 600 = 3600 m

3/s-ra is felnövelhető. A dunacsúni vízlépcső és az alatta levő Duna-meder árapasztóként kezd működni, ha a Pozsonyból érkező vízhozam eléri, illetve meghaladja a 20 + 300 + 3600 = 3920 m

3/s víhozamot. A kis tartóssági! vízhozamokat figyelembe véve (X. ábra) átlagosan évente 12 napig folyik több víz a Duna főmedrében Dunacsún és S zap között, mint 300 m

3/s (VITUKI 1992). A Dunakiliti és Sz.ap közötti jobb oldali, szigetközi hullámtér mellékágaiban akkor indul meg természetes úton a vízmozgás, lia a dunaremetei vízmérce adataiból kiindulva a dunai főmeder vízhozama eléri, illetve meghaladja a 2000-2500 m

3/s éltéket. Figyelembe véve a bősi 3000-3600 m

3/s víznyelőst, a Pozsony felől érkező vízhozamnak cl kell érni/meg kell haladni az 5000-6100 m

3/s értéket ahhoz, hogy a jobb oldali hullámtér természetes élővízpótlást kapjon. A 8. ábra alapján ennek átlagos tartóssága 3-0 napra becsülhető, azaz évente átlagosan 1-2 napig fordul csak elő, hogy a főmederben mozgó vízhozam „természetes úton" vízmozgást indít a jobb oldali hullámtér mellékágaiban. Ezek a körülmények is indokolják az eredetileg is előirányzott hullámtéri és mentett ártéri vízpótlás megoldásának szükségességét (VITUKI 1993/3, 4, 6, 7, 9, 10). A dunacsúni üzembehelyezésé vei, a várható különböző üzemállapotokra vonatkozó tartósságok becslésével kapott áttekintés után a nagy tartóssági!, 250350 m

3/s vízhozamú vízeresztés esetén előálló hossz-szelvény tarthat még érdeklődésre számot (VITUKI 1993/3). A 9. ábra a Rajka-Sz.ap közötti szakaszon bemutatja a 250, a 350 m

3/s vízeresztés mellett kialakuló és az MVSz-90 szerinti, 930 m

3/s feltételezésével számított felszíngörbéket. A vízeresztés két szélső értéke a 250 ill. 350 m

3/s közötti vízállás különbsége 0,20-0,30 m, amely alig haladja meg a becslés hibahatárát. A dunacsúni vízlépcső üzembehelyezése után valószínűsíthető, hogy az évente átlagosan 350-360 nap tartóssági!, 300 m

3/s vízhozam a dunai főmederbe olyan alacsony lebegtetett hordaléktöménységgel lép be, hogy azt Szapig, az alvízcsatorna visszatorkollásáig nehézség nélkül cl tudja szállítani, kivéve, lia a mederfenntartás cl-