Vízügyi Közlemények, 1994 (76. évfolyam)
2. füzet - Gresz I.-Orosz Gy.-Kőszegi L.-Kruchina J.: A leürített tiszalöki hajózsilip vizsgálata és szigetelése
222 C!i esz I.-Orosz Oy.-Kő szegi L.-Kruchina ./. A repedések hossza és helye nem változott. A szivárgások is általában a repedések és a munkahézagok mentén jelentkeztek, kevés olyan vízfoltot figyeltek meg, melynek a bctonszcikezctek hibájával való kapcsolata nem volt igazolható. A magas alvízszint kimutatta, hogy a falakban jelentős mértékű vízszintes áramlás jöhet létre, azonban ez - a létesítmény normális működése alatt - nem akadályozza az üzemelést. Célszerű ellenőrizni a szerkezetet statikai szempontból, tekintettel a vasbetétek korróziójának veszélyére. A buzgárok száma növekedett, bár meg kell állapítani, hogy eddig még nem volt egy alkalommal sem ilyen mértékben letisztítva a betonfelület, azaz az 1993. évi szemle alkalmával minden eddiginél pontosabban rögzíthették a vízbetörések helyét és mértékét. Méréscink szerint a buzgárok összes vízhozama az 1987-ben mértnek mintegy kétszerese, ez megerősítette a tervezett szigetelés szükségességét a hajózsilip állékonyságának biztosítása, illetve annak biztonsága érdekében. Az osztóhézagok (a fenéken és a falakon egyaránt) vízzárásának biztosítása mindenképpen szükségesnek látszik. A műszaki szemle során az üzemelést közvetlenül veszélyeztető jelenséget nem tapasztaltak, a javasolt javítások elvégzése azonban elkerülhetetlen az állékonyság megóvása érdekében. 2. Betonvizsgálat A betonszerkezetek rendszeres ellenőrző méréseinek segítségével kimutatható a szilárdság csökkenésének és az anyag öregedésének folyamata, a bedolgozási hibák jelenléte, a repedések hossza, mélysége stb. A műtárgyak ellenőrzésének tervezés-előkészítési fázisában a szerkezetek teherbírása, az anyagok minőségének ismerete segít meghatározni a szükséges javítások helyét, mértékét, illetve a munkálatok során alkalmazandó technológiát. A betonszerkezetek állapota az állékonyság szempontjából is döntő jelentőségű. Amennyiben ugyanis a teherbírás csökken, akkor az elsősorban a fő teherhordó szerkezeteken jelentkezik, repedések tonnájában. A szerkezeti repedések megjelenése általában beavatkozást igényel, melynek költségvonzata magas. Ezért szükséges, hogy időről-időre a beton anyagminőségének vizsgálatát elvégezzék. A korábbi leürítések során, 1983-ban és 1987-ben végeztek méréseket a hajózsilipen, melyek eredményét az ÉM1 vizsgálatai (ÉMI 1990) megerősítették. A tapasztalatokat mindkét alkalommal jelentésben foglalták össze, a következtetéseket szakmai kiadványokban tették közzé (Gresz 1985, 1991). Az 1993. évit megelőző roncsolásmentes vizsgálatok során Schmidt-kalapácsot és ultrahangos betonoszkópot alkalmaztak. Az ultrahangos műszerrel átvilágították a kamrafalat a töltő-ürítő csatorna és a kamra között, illetve cgyoldalon elhelyezett adó- és mérőfejekkel az oldalfalakon a homogenitást ellenőrizték. A mérések azt mutatták, hogy a betonszerkezetek anyaga homogén és szilárdsága megfelel a vasbetonszerkezetekre előírt szilárdsági igényeknek, azaz а, В10 (korábban В140) minőségi követelményeknek. A legalacsonyabb szilárdságértéket mindkét alkalommal a kamra vízoldalán, а IV. mederpillér szerkezetén tapasztalták. A III. duzzasztónyílás 1990. évi leürítése során az ÉMI magmintákat vett ezen pillér oldalfalából, majd a hengerek szilárdságát töréssel határozták meg. A roncsolásos mérések eredménye megegyezett a korábban végzett roncsolásmentes vizsgálatok eredményével.
