Vízügyi Közlemények, 1994 (76. évfolyam)

2. füzet - Csányi B.-Németh J.-Gulyás P.: A domináns halfajok legfontosabb táplálkozási kapcsolatai a Kis-Balatonban

208 Csányi B

.-Németh J.-Gulyás I'

. tömeg bizonyult dominánsnak, de ezenkívül összesen 11 különféle makrozoobenton szervezetet sikertilt azonosítani a sztereomikroszkópiai vizsgálatok során. így megemlítendők minden esetben az árvaszúnyog lárvák, az evezőlábú és a kagylósrákok, egy alkalommal a Planorbis planorbis vízicsiga, valamint a vízipoloska egyedei. Megállapítható, hogy az ezüstkárász egyedei fogyasztják a legtöbb féle makroszkópikus gerinctelen szervezetet a Zalavári-vizen. Táplálkozás közben valószínűleg mindent bekebeleznek, így az üledéket és a detrituszt is, ezért a bélcsatorna telítettségének ez lehet a magyarázata. Az ezüstkárász tehát táplálkozási stratégiájával is fölékerckedik azoknak a hazai halfajoknak, amelyek a területen eredetileg őshonosak. 3. Az egyes halfajok táplálkozási kapcsolatai Az előkerült három halfaj (//. láblázat) táplálkozási kapcsolatait elemezve kitűnik, hogy számos hasonlóság figyelhető meg a Hídvégi-tó korábbi, haltáplálkozással kapcsolatos eredményeivel. Az ezüstkárász emésztőrendszerében rengeteg finomszemcsés üledék és növényi rosttömeg van. A makroszkópikus gerinctelen taxonok közül csak a Chironomida lárvák és egyetlen esetben a Planorbis planorbis vízicsiga kerültek elő jelentősebb mennyiségben. Az ezüstkárászok juvenilis, kis testméretű egyedei béltartalmában csupán néhány evezőlábú (Copepoda) és ágascsápú (Cladocera) rákfajt találtunk, amelyek élőhelye nem a plankton, hanem a biotekton, ill. az iszap felszíne. Az idős korcsoport egyedei ágascsápú, - evezőlábú, - és kagylósrákokat (Ostracoda) egyaránt nagy mennyiségben fogyasztottak. Ezek a taxonok azonban a planktonikus életmódú rákok közül kerültek ki. Az összes vizsgált halfaj közül tehát az ezüstkárász fogyasztotta a leggazdagabb zooplankton-együttest. A pirosszárnyú keszegből összesen négy juvenilis példány került elő a Zalavárivizen. Közülük kettő emésztőrendszerében találtunk táplálékszervezeteket, melyek kizárólag nagyobb testű vízirovar lárvák voltak. A Hídvégi-tóhoz hasonlóan nagyméretű Aeschnida lárva és Coríxida valamint Chironomida lárvák szerepeltek az étrendjükben, amely bentontaxonok a Zalavári-víz makrofiton állományaiban mindenütt közönségesek. Míg a Hídvégi-tó aduit pirosszárnyú keszegei igen fajgazdag planktonrákegyüttest fogyasztanak, a Fenéki-tó juvenilis példányainak emésztőrendszeréből ezeket egyáltalán nem sikertilt kimutatni. Végül a Fenéki-tó őshonos széleskárászainak juvenilis populációja egyaránt jelentős tömegű algát, Oligochaeta taxonokat és vízi rovarlárvát fogyaszt. Mindhárom halfaj táplálékában jellegzetes bentonikus algafajok jelenlétét mutattuk ki. Ebből arra lehet következtetni, hogy a halak táplálékfelvétclc szempontjából különös jelentősége van a Zalavári-víz hínárállományainak, hiszen ezek élőbevonatában, illetve a növényzet között számos haltáplálék-szervezet található.