Vízügyi Közlemények, 1994 (76. évfolyam)
2. füzet - Csányi B.-Németh J.-Gulyás P.: A domináns halfajok legfontosabb táplálkozási kapcsolatai a Kis-Balatonban
200 Csányi B .-Németh J.-Gulyás I' . За INDETERM. (fonalas)>700o/ooPK2 3b INDETERM. (fonalas)<200o/ooEK 1 -5 . A fejezet elején megfogalmazott kérdéseknek megfelelően megállapítható, hogy - a vizsgált egyedek halmazán belül két nagyobb csoport különbözteüiető meg, amelyek egyike tartalmazza egyebek között az augusztusi fogású ezüstkárászokat, másika pedig az októberben gyűjtött széles kárászokat; - az osztályozó algoritmus által képezett csoportokat egyértelűmen a fogás időpontja és nem a rendszertani hovatartozás határozta meg. Augusztusban a halak gasztrointesztinális rendszerében lényegesen nagyobb volt a Cyanophyta relatív abundanciája, mint októberben. Az algák a halak emésztőrendszerébe a táplálkozás során passzív módon, válogatás nélkül kerülnek be, ezért az ott található algaegyütteseket a táplálékfelvétel helyén élő algatársulások aktuális összetétele határozza meg. 2.3. A kerekesférgek és az alsórendű rákok 2.3.1 .A zoobenton kvalitatív vizsgálata. A növényzet közül és a fenéküledék felszínéről átszűrt minták mikroszkópiai vizsgálatának eredményeiből azt állapítottuk meg, hogy a domináns kerekesféreg (Euchlanis dilatata, Lecane lunaris, Lecane closterocerca, Lepadella patella) és rákfajok (Simocephalus vetulus, Bryocamptus sp.) megegyeznek a halak emésztőrendszerében talált taxonokkal. A kisebb egyedszámban elforduló fajok a következő taxonok voltak: Bdelloidea sp., Colurella colurus, Cephalodella gibba, Mytilina venlralis, Pompholyx complanata, Trichocerca pusilla, Trichocerca similis, naupliusz és kopepodit lárvák, Acanthocyclops robustus, Ostracoda sp., Harpacticoida sp. 2.3.2. A halak gasztrointesztinális rendszerében található kerekesférgek és alsórendű rákok kvantitatív vizsgálata. A vizsgálatok eredményeit az V. tábláz.at tartalmazza. Az ezüstkárászokból két korcsoportot vizsgáltunk. A juvenilis, kis testméretű egyedek béltartalmában csupán néhány evezőlábú (Copepoda) és ágascsápú (Cladocera) rákfajt találtunk. Ezek közül a legnagyobb egyedszámban a Bryocamptus sp. (Harpacticoida) fordult elő, melyek szinte teljesen ép, emésztetlen állapotban voltak a bélcsatornában. Ezek élőhelye nem a plankton, hanem a biotekton, ill. az iszap felszíne. A másik korcsoport egyedei aduit, többnyaras példányok voltak. Az állatok béltartalmában ágascsápú, evezőlábú, és kagylósrákokat (Ostracoda) találtunk általában nagy mennyiségben. Legnagyobb egyedszámban a planktonikus életmódú cvezőlábú rákok egyedei fordultak cl {Acanthocyclops robustus, Eucyclops macrurus, Eucyclops serrulatus). A másik két állatcsoportot csupán egy-egy fáj lényegesen kisebb egyedszámban képviselte. Érdekes az a megfigyelésünk, hogy a béltartalomban az állatok héjai ennél a korcsoportnál is aránylag jó állapotban maradtak meg. Azokat szinte minden esetben fajra meg tudtuk határozni. A feldarabolódott állatok relatív egyedszámát a módszertani fejezetben leírtak szerint állapítottuk meg.
