Vízügyi Közlemények, 1994 (76. évfolyam)

2. füzet - Csányi B.-Németh J.-Gulyás P.: A domináns halfajok legfontosabb táplálkozási kapcsolatai a Kis-Balatonban

A domináns halfajok legfontosabb táplálkozási kapcsolatai a Kis-Balatonban 193 Indeterm.(fonalas); Többnyire üres, vagy roncsolódott sejttartalmú fonalas algák. A Scenedesmus sp. megnevezés után írott 2s0t, 4s4t stb. jelölések a cönobiumonkénti sejt- és tüskeszámot fejezik ki. A számlálás során nem tettünk különbséget az ép és a láthatóan elpusztult egyedek (sejtfal maradványok, kovahéjak, stb.) között, mert a mikroszkópos vizsgálat alapján nem dönthető el, hogy azok élő, vagy elpusztult állapotban kerültek be a halak emésztőrendszerébe. A halak emésztőrendszeréből származó algaegyüttesek a természetes algatársulásokhoz hasonlóan többváltozós matematikai-statisztikai módszerekkel elemezhetők, amelynek eredményeként a vizsgált hal-egyedek táplálkozásbiológiai szempontból osztályozhatók. A többváltozós klasszifikáció céljára PODANI( 1988) SYN-TAX III programcsomagjának NCLAS2X programját használtuk. A kerekesférgek és az alsórendű rákok vizsgálata során a fonnalinnal tartósított zoobenton mintákat Utcmiöhl-féle fordított planktonmikroszkóppal kvalitatív szempontból vizsgáltuk. A tartósított halbéltartalmaknak lemértük a térfogatát és azokból ismert mennyiséget Utennöhl-féle fordított planktonmikroszkóp 5 cm

3 űrtartalmú számláló kamráiba töltöttünk. Az állatok meghatározását és egyedszámának megállapítását ezekben végeztük el. Egy-egy hal béltartalmának az 1/10-1/25-öd részét vizsgáltuk át. Az eredményeket egy hal béltartalmára vonatkozóan adjuk meg (egyed/minta). Abban az esetben, amikor a béltartalomban talált állatok szétdarabolódtak, úgy jártunk el, hogy egy adott fa jnak mindig egy jellegzetes testtáját (pl. evezőlábú rákok farokvillája, ágascsápú rákok fejpajzsa) számláltuk meg. A meghatározást igyekeztünk fajszintig elvégezni. Az eredményeket az algológiai vizsgálatok során alkalmazott matematikai-statisztikai módszenei értékeltük és ábrázoltuk. A makroszkópos gerinctelenek vizsgálata érdekében 1993 augusztusában, a halászattal egyidőben egyelőhálós makrozoobenton mintákat gyűjtöttünk a Zalavári-víz fontosabb élőhelyein: - az üledékben; - a domináns szubmerz hínárnövény, a Ceratophyllum demersum állományban; - a szintén domináns, nyáron vízfelszínen úszó Stratiotes aloides állományban. Szeptember hónapban a SEIGA mocsárjárón a Kis-Balaton Üzemmérnökség szakembereinek segítségével az elárasztott II. Ütem északi területén található nádas (4 mintavételi hely), valamint a Felső nyíltvíz és a Zalavári-víz (3-3 mintavételi hely összesített mintáiból) makroszkópos gerinctelen élőlényegyütteseit mértük fel. A zárt nádasban 20-30 cm mély vízből történt az állatok összegyűjtése a mocsárjáró nyomvonalából, amely alkalmanként változatos átlagmintát eredményezett. A helyszínen 4%-os formaldehid oldat segítségével tartósított mintákból laboratóriumi körülmények között, sztereomikroszkóppal történt a taxonok meghatározása. A gasztrointesztinális rendszerből t.-k. kvantitatív módon kinyert béltartalom 50%-át 70 m szembőségű planktonhálón mostuk át abból a célból, hogy a zavarosságot okozó