Vízügyi Közlemények, 1994 (76. évfolyam)

1. füzet - Hankó Z.-Alföldi L.-Starosolszky Ö.: A Felső-Duna és a Szigetközi hdirológiai jellemzőinek megváltozása a dunacsúni vízlépcső üzembehelyezése nyomán

Л Felső-Duna és a Szigetköz hidrológiai jellemzőinek megváltozása. 15 éves közepes vízhozamból) kb. 60 m

3/s vízhozam „eltűnik". Alapos okkal feltételezhetően belép a pleisztocén korú, jó ví/vczető üledékbe és Gönyíí táján (1790 fkm) visszatér a Duna medrébe. A Felső-Duna vízállásainak időbeni változásaira a legmegbízhatóbb adatokat a vízállás és vízhozam közötti kapcsolat, a Q-H-görbe adja. A változások elsődleges oka a hordalékszállításban keresendő. A Duna a felülről hozott hordalékának egy részét lerakja; az ármentesítés, a folyószabályozás érdekében végrehajtott kotrás viszont a lerakódott hordalék más részét eltávolítja (a természetes hordalékszállításon felül). A mindenkori Q-H-görbe a kétféle, egymás ellen ható folyamat eredőjét tükrözi. A vízhozamgörbe időbeni változását a pozsonyi, a rajkai, a dunaremetei és a medvei vízmérce szelvényében vizsgáltuk. A pozsonyi Q-H-görbét a 4. ábrán tüntettük fel (VÍTUKI 1992). Megállapítható, hogy 1919-59 között a Q-H-görbét állandónak feltételezve, a meder 1991-ig több mint I m-t süllyedt. Ez azt jelenti, hogy 1959-ig kisebb mederváltozások mellett a hordalékmérleg egyensúlyban volt, ezt követően a hordalék-bevitel kevesebb volt, mint az eltávozott/eltávolított hordalékmennyiség. Tehát a legutolsó, mintegy 30 év alatt következett be a Q-H-görbe eltolódása. A pozsonyi Q-H-görbe időbeni alakulásához a rajkai, a dunaremetei, a medvei, továbbá a komáromi, a dtinaalmási és a nagymarosi szelvény Q-H-görbéi is hasonló változást mutattak (VITUKI 1993/8). Érdemes azonban figyelembe venni, hogy a budapesti QH-göbe (VÍTUKI 1993/8) csak a kis vízhozamok tartományában mutat egy jóval szerényebb vízálláscsökkenést, míg a nagy vízhozamok tartományában ez már nem érzékelhető. Ez a hordalékhozam mérleghiányának jelentős csökkenésére utal. A Felső-Duna jellemző vízállásainak (éves nagyvíz-, közép-, kisvízállások) alakulására (VITUKI 1993/8) a dunaremetei szelvény mutat jellemző képet (5. ábra). A nagyvízállások trendjének alakulásánál (a legutolsó 92, 66 és 42 év alatt) található, hogy a 92 év átlagánál az 1926-91 közötti 66 év valamivel meredekebb, és csak a legrövidebb időszak trend je mutat kisebb emelkedést. Érdemes megemlíteni, hogy 92 év alatt a nagyvízállások 1,90 ~ 2,00 m-t emelkedtek Dunaremeténél, ami azt jelenti, hogy az árvízvédelmi töltéseket legalább ily mértékben kellett megemelni. A középvízállásoknál (5. ábra) a legrövidebb időszak (42 év) trendje közel vízszintes. A kisvizek trendjénél <5. ábra) pedig már a 66 éves időtartamú idősor trendje is csökkenő irányzatú. A dunaremetei jellemző vízállások trendjei elég egyértelműen tanúsítják a nagymértékű kotrások és a hordalékhozam mérleg-hiány irányába való átbillenését (legalábbis a közép- és kisvízi mederben), míg a hullámtér feltöltődése - ha csökkenő intenzitással is - folytatódott. Feltételezésünket alátámasztja (VITUKI 1993/8) a Duna nagymarosi szelvényében a jellemző vízállások 1901-92 közötti alakulása (6. ábra) A vízállás idősor trendje a nagy vízállástól a kisvízállás felé haladva egyre növekvő csökkenést mutat. A kisvízállásokban mutatkozó több mint I m-es csökkenés (amiből a nagyvizeknél 0,4 m még megmarad) a nagyarányú ipari kavicskotrások hatásának tulajdonítható, mert a kikotort kavicsgödröket a folyó hordalékszállítása nem tudta feltölteni. A hordalékhozam hiányát olvashatjuk ki a 7. ábrából is. Az. ábrán a ra jkai, a nagymarosi és a mohácsi szelvényben évente szállított lebegtetett hordaléktömeg idősorát