Vízügyi Közlemények, 1994 (76. évfolyam)

2. füzet - Rátky I.-Mantuano T.: Permanens áramlás felszíngörbéje számításnál alkalmazott közelítések hatásai

158 Rálky l.-MantuanoT. Ismert, hogy a vízszállítási együttható (K = kAR

2/

3) egy adott geometria mellett К = ah

w

l alakú függvénye a vízmélységnek, ahol trapéz szelvénynél wl = t7p, h/b) kitevő érétke 1,25 és 2,5 között változik (Starosolszky 1970). A gyakorlatban leginkább előforduló szelvényalakokhoz w 1 -nek inkább a kisebb értékei tartoznak. Az 5. ábrán a fajlagos vízszállítási együttható vízmélység szerinti változását szemléltetjük, az 1. ábráéval megegyező fenékszélességű és rézsűhajlású csatorna esetén. Az 5. ábrán láthatjuk, hogy a függvények görbülete nem nagy, szakaszonként lineáris egyenesekkel jól közelíthetők. Tehát számítási szakaszonként а К = ah

w

l függvényben wl értéke egyhez közelálló kitevő. Belátható, hogy az energiatartalom és a fajlagos vízszállítási együttható közötti függvénykapcsolatban (E = aK

w

2) w2 < w 1. Ha tehát w 1 közel áll az 1 -hez, feltételezhetjük, hogy К még viszonylag nagy AE intervallumban is közel lineáris függvénye a fajlagos energia-tartalomnak. Ez azt jelenti, hogy az E pontban, ahol az energiatartalom a határolószelvények energiatartalmának számtani közepe, a linearitás miatt a fajlagos vízszállítási együttható is a határolószelvények fajlagos vízszállítási együtthatóinak számtani közepe (К (X

E) = (K

xl + к

Л2)/2). Tehát az E (X

E) pontban az energiavonal érintőjének iránytangense: (Q, +Q

2)- / (Ki + K

2)

2. E gondolatmenet alapján a veszteség általunk javasolt számítási módja: Ztm) 6. ábra. Felszíngörbék különböző módon számított veszteségi tag esetén Fig. 6. Water surface curves calculated with different head loss terms Bild 6. Depressionskurven errechnet mit verschiedenen Verlustgliedern