Vízügyi Közlemények, 1994 (76. évfolyam)

1. füzet - Hankó Z.-Alföldi L.-Starosolszky Ö.: A Felső-Duna és a Szigetközi hdirológiai jellemzőinek megváltozása a dunacsúni vízlépcső üzembehelyezése nyomán

Л Felső-Duna és a Szigetköz hidrológiai jellemzőinek megváltozása. 9 - a több évszázada megkezdődött, majd 1886-tól kiteljesedett ármentesítő 6s folyószabályozási munkálatok. A maihoz hasonló jellegű Duna kb. 2 millió éve jelent meg az északi Kisalföld középső részén (Mike 1991, MTA 1993). A durva kavicsösszlet legnagyobb vastagsága a Szigetköz területén - egyesek szerint - meghaladja a 700 métert. A folyóhordalék vastagsága a medence mélységével függ össze, s ez valószínűsíti, hogy a több millió éve megkezdődött süllyedési folyamat lényegéten változatlanul folytatódik. A Kisalföld süllyedése az ember által nem befolyásolható, temiészetes folyamat. Jelentősége még nyilvánvalóbbá válik, ha figyelembe vesszük, hogy Vénektől К-re a terület abszolút értelemben is emelkedik. Az Ásványrárónál még 700 m mélyen eltemetve található harmadkori, pannon képződményeket Gönylinél a Duna már a felszínen erodálja ( 1. ábra). A Duna kizárólag azáltal tudta az elmúlt 2 millió évben kelet felé tartó folyását megőrizni, mert a süllyedő Kisalföldet feltöltötte, az emelkedőben levő visegrádi szikla küszöböt pedig hordalékával folyamatosan koptatta, mélyítette. A süllyedő Kisalföldre belépő Duna сsése, hordalékszállító képessége (különösen Sz.ap térségében) erősen lecsökken, a magával hozott hordalék nagy részét a felette levő szakaszon lerakja (Töry 1953). A folyó medre a folytonos hordalék-felhalmozódás miatt állandóan emelkedik (Dunaremeténél átlag évi 0,02 m-t), környezeténél magasabbra kerül (függő meder). Egy-egy katasztrofális méretű árvíz alkalmával a Duna - medrét hirtelen megváltoztatva - az alacsonyabb térszín felé keresett lefolyást, a feltöltést arrafelé folytatva. így alakult ki Pozsony alatt a Duna nagyméretű, legyezőszerííen szétterülő hordalékkúpja. Az utóbbi idők nagymértékű mederváltozásai a történelmi idők térképein is nyomon követhetők (Mike 1991 ). A Szigetköz mai vízrajzi képén figyelemre méltó a Duna és a Mosoni-Duna jellege kö/li különbség. A szabályozás előtti Duna erősen zátonyosodó, több ágra szakadozó, ún. fonatos medrű volt, a Mosoni-Duna pedig élesen kanyarogva (meanderezve) szeli át a hordalékkúpul. A folyószakaszok jellegét az adott szakasz honlalékháztartása határozza meg. Elzátonyosodó, fonatos mederszakaszok olt alakulnak ki, ahol a leülepedő (görgetett) honJalék jelentősen több, mint az onnan elszállított. Ezzel szemben a saját honlalékában kanyargó vízfolyások honkilékegyenlege közel nulla. Ez azonban nem zárja ki a meanderező szakaszon belüli jelentős hoidalék-áthalmozódást, ami a kanyarulatok szüntelen vándorlását eredményezi. A kisalföldi hordalékkúp kialakításában elsődlegesen szerepe a legnagyobb vízszállítású medernek van; a fonatos főmeder végzi ugyanis a süllyedő lenilel feltöltését, míg a hordalékkúp palástján vándorló, kisebb vízhozamú, meanderező folyóágak a főmeder állal lerakott hordalék egyenletes szétterítését végzik. Ennek ma is látható bal oldali, felső (északi) határa a Csallóközi-Duna (KisDuna), s jobb oldali, alsó (déli) határa a Mosoni-Duna. A Felső-Duna geológiai tömbszelvényét az 1. ábra illusztrálja ( VITUKI 1993/5). 2. Л Felső-Duna hidrológiája A Felső-Duna hidrológiai jellemzői elég hosszú idősorral rendelkeznek. A mai értelemben vett vízrajzi térképezés kezdete а XVII. század második felére tehető. E hadi térképezés során felmérték a Duna és mellékfolyói vízjárta területeit és