Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Marsigli Duna-monográfiájának származástörténete 95 Müller 1696. nov. 16-án Nürnbergből írt levele ana enged következtetni, hogy ő nemcsak a térképek, hanem más illusztrációk, esetenként a szöveg megformálásában is részt vállalt. A Duna-monográfia születése szempontjából fontos szerepet játsoztt Marsigli életében Eimart (Georg Christopher) nürnbergi matematikus és műszerkészítő, Müller mestere. Tőle az 1695-1703 közötti időből 14 db levelet és egy szerződést őriz a bolognai Marsigli-levéltár. Eimarttal valószínűleg mint csillagászati műszerek készítőjével került előszöt kapcsolatba Marsigli. Cassini műszeréhez hasonló teleszkóp és egy könnyű, hordozható csillagászati szextáns megrendeléséről és elkészítéséről esik szó a levelekben. Máshol reményét fejezi ki, hogy Müllcmek jó hasznát látja. Marsigli u. i. Eimartot kérte meg, hogy küldjön valakit neki, aki a térképezésben segítségére lehet. 1702-ben személyesen is megismerhette Marsigli Eimartot és családját. Valószínűleg ekkor fogalmazták az alábbi német nyelvű szerződést: „Ma 1702. július 21-én az alulírottak között a következő szerződés köttetett: Először: Ami még a Dunáról szóló műnek a római emlékeket tartalmazó részéből hiányzik, Eimart úr a lehető legrövidebb idő alatt elkészíti. Ennek fejében Marsigli generális úr őexcellenciájától munkadíjul és a rézlemezek költségeire 327 flórénál, továbbá azért, hogy a geográfiai kötetet szöveg nélkül elkészíti, munkadíjul és rézlemezekre 650 flórénál, a madarakról szóló kötet után és a rézlemezekre pedig 826 florénát kap. Ez összesen: 1803 jloréna. (L. S. ) Luigi Ferd. Marsigli (L. S.) Georg Christoph. Eimart" A szerződéshez csatolva Eimarttól egy papírdarabkán a kifizetett összegekről kimutatást találtam, melyből jól nyomon lehet követni, hogy Müllcmek szept. 4-én 30, okt. 16-án 30, 1703. jan. 30-án 50 florénát fizetett ki. Ugyanezen iratok társaságában találtam egy 10 x 15 cm-es papírdarabkán valószínűleg Marsigli feljegyzését, mely „azon dolgok felsorolása, melyeket G. C. Eimartnak cl kellett végeznie, és a rézlemezekre, valamint a munkadíj fejében kifizetett összegekről kimutatás". Ebből kiderül, hogy a Marsigli által kifizetett 1803 floréna nem volt elég althoz, hogy a madarakról (2. ábra) és a római emlékekről szóló köteteket befejezzék, ezek teljes elkészítéséhez még 740 florénára volt szükség. Eimart leveleiben egyébként a metszetek elkészítésének gondjai mellett szó esik beszerzendő Dürer festményekről, szakkönyvekről, bibliográfiákról és a csillagászati helymeghatározás módszertani kérdéseiről is. Eimart, de Müller és Trionfetti is megemlíti, hogy az ásványokról szóló kötet ábráit nem Nürnbergben, miként a többit, hanem Bolognában vésték rézbe. Fleischmann (Aug. Chr.) is dolgozott a művön - őt Miiller és Eimart a feliratok vésnökeként említi meg. Az elmondottak újabb adatokat szolgáltattak arra vonatkozóan, hogy miként készülhetett a „Danubius Pannonico-Mysicus", de távolról sem teljes még a kép. Talán a közeljövőben módom nyílik még Marsigli levelezését mélyebben megismerni. Akkor fény derülhet ana is, hogy ki volt az a bolognai mester, aki az ásványokról szóló részt véste rézbe. Trionfetti (Lelio) kanonok (1847-1722) a botanika professzora Bolognában, Marsigli tanára, közvetített ez ügyben a mester és Marsigli között az már biztos, de valamennyi meglevő, Marsiglihoz ín levelét nem tudtam megismerni.