Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Marsigli Duna-monográfiájának származástörténete 93 tudós és művész csoporthoz kötötték. Közülük egyedül Müller (Johann Christoph) neve ismert, aki 1696-ban tűnt fel Marsigli társaságában. Marsigli szavaiból ugyan megtévesztő módon an a gondolhatnánk, hogy egyszerű segéd volt ő a „mester" szolgálatában, ezt azonban cáfolja Mtillernek Doppelmayer által közölt életrajza, és Marsigli kegyvesztettsége után kibontakozó rendkívül jelentős kartográfiai pályafutása. A Magyar Korona országainak - Bosznia, Szerbia, Horvátország, Hercegovina, Bánát, Temesvár, Erdély, Moldva, Oláhország - térképét az Udvari Haditanács megrendelésére Müller egyetlen egy nagy térképre vitte, majd 4-5 év alatt felmérte Morvaországot és 7-8 év alatt Csehországot és ennek alapján készítette el Morvaország kilenc, Csehország 25 szekcióból álló térképét. Közben a magyar rendek megrendelésére megrajzolta Magyarország nagy térképét is. Müller tehát 1696-tól Marsigli munkatársa volt nemcsak a csillagászati észlelésekben, miként azt Marsigli szavaiból következtetni lehetne, hanem „emellett egyéb különlegességeket is fel kellett kutatnia". Doppelmayer így folytatja: „1699-ben, a törökkel megkötött karlóczai békekötés esztendejében, amikor a fent említett Marsigli grófot a dicső emlékezetű Lipót császár őfelsége a határkijelölő munkák biztosává nevezte ki, Mülleriink új feladatot kapott, mégpedig azt, hogy császári mérnökként nemcsak Magyarország határait, hanem több más vidéket is felmérjen - így Horvátországban, Szerbiában, Szlavóniában stb. - felméréseit papírra vetette, sőt kéziratainak tanúsága szerint egyéb érdekességeket is feljegyzett". Müller szerepe a Duna-monográfiához való tudományos adatgyűjtéssel még nem zárult le. A határkijelölő munkák elvégzése után Marsiglit az örökösödési háború kapcsán áthelyezték a nyugati hadszíntérre. Müller elhagyta Magyarországot és visszatért Nürnbergbe. Egyik levelének tanúsága szerint Marsiglitől azt a feladatot kapta, hogy a nagy mű szántóra a Duna-térképet elkészítse: „Miután Eimert úr házában kiválasztottam magamnak a helyet, ahol tanulmányaimat és munkámat kényelmesen végezhettem, és amelyben Méltóságtok által valamennyi rám bízott dolgot biztonságba helyezhettem, első gondom az volt, hogy mielőbb elkészüljön egy minta a Duna szekció-térképei közül, melyről aztán Méltóságtok véleményt mondhat. Kettő mái- kész is van..." Eleinte tehát Müller meglehetősen önállóan dolgozott, majd a kész rajzot megküldte Marsiglinak, aki azokat felülvizsgálta. Erről az 1702. okt. 11-i levélből értesülünk: „Nemcsak a Dunát rajzoltam meg oly módon, ahogy azt Méltóságod nekem előírta - a partvonal legyen vastagabb, a parttól távolabbi terület ábrázolása pedig finomabb, végül a meder közepe mai adjon fehér.* A többit is megrajzoltam, így a mocsarakat, erdőket, magaspartokat, hegyeket, homokhalmokat, homokszigeteket, homokos partokat... Efféle változtatásokat hajtottam végre az én korábbi ábrázolásmódomhoz viszonyítva". Marsigli térképén (l. ábra) látható - először a kartográfia történetében - hogy a Duna nyugat-kelet irányú folyását Vácnál észak-déli irányúra változtatja. Az 1703. ápr. 17-én írt levelének mellékletében közölte Müller az áttekintő térkép (mappa generalis, 1. ábra), a vízrajzi térkép (mappa potamographica) és a 18 db Duna-szekció (A szekciók beosztásai az 1. ábrán láthatók) megrajzolásának díját: darabonként 6 floréna, összesen 120 floréna. Müller panaszkodik is, hogy nem fizette meg őt eléggé Marsigli. "Müller valószínűleg később felülbírálta Marsigli álláspontját, mert - az 1. ábra szerint - a könyvben megjelent térképeken a Duna medre mégsem maradt meg fehéren.)