Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, LXXV. évfolyam 1993. évi 1. fi

lzet SZÍRIA FELSZÍN ALATTI VÍZKÉSZLETEI MAAN SALAMEH A Szíriai Arab Köztársaság nagysága 185 100 km

2, amelyből jelenleg 11 189 km

2-t öntöznek (Salameh 1991). Az összes öntözött területből 6180 km

2 a gravitációsan, 2059 km

2 szivattyúzással felszíni vizekből és 2950 km

2 pedig a felszín alatti vízkészletből való öntözés. Az 1984-es statisztikai adatok szerint a rendelkezésre álló vízkészletekből mintegy 36 10

9 m

3 felszíni és 5 10

9 m

3 a felszín alatti. A felhasznált összes vízmennyiség 9,96 10

9 m

3/év, ami a rendelkezésre álló készletnek csak kis része. A vízkészletek nagyobb mértékű hasznosítása esetén, a jelenleg öntözött területet 26 000 km

2-re lehetne növelni, ami mintegy 230%-os növekedést jelentene. Egy ilyen mértékű fejlesztés jelentős gazdasági haszonnal járna. Ezért fontos foglalkozni a kitermelhető vízkészletek pontosításával, valamint az öntözés technikai fejlesztésének lehetőségeivel. Szíria tengerszint feletti magaslat (morfológia) szerinti megoszlását és jellemző területeit az 1. ábrán tüntettük fel. Geológiailag pedig a következőképpen lehet felosztani: - Dél-szíriai fennsík: aránylag stabil rész, sekély alapozású, enyhén lejtős üledékes rétegződésű. Ezen a területen a Hamad-fennsík a krétakori pliocén üledéken helyezkedik el. Itt két fő vetődés van: az egyik a damaszkuszi, Szíria DNy-i része és az Eufrátesz fővetődése között található. Neogénkori márga, kavicsos, bazalt réteg az alapja. A másik az eufráteszi íővetés, Szíria keleti részén találjuk, rétege neogénkori tengeri és kontinentális kőzettörmelék. - Palmirai vetődéses zóna krétakori pliocén mészkő, dolomit és tűzkő kőzetből állnak a rétegei. - Az eufráteszi vetődéses zóna Mezopotámia területének jelentős részét foglalja el. Geológiailag pliocén, tengeri miocén és negyedkori rétegekből áll (El-I Iabur és Eufrátesz medencében). - Aleppói felemelkedés az aleppöi területen a földkéreg nagy tömegben felgyűrődött, s itt is vetődések találhatók. Az aleppói fennsík legnagyobb része pliocénkori mészkő, a felemelkedés központjában az alap pliocén és alsó miocénkori karbonát. - Nyugati heg^'láncok júrakori és krétakori mészkőből valamint dolomitból állnak. A pliocén és utolsó negyedkori heves földmozgások következtében alakul ki a mezopotámiai völgy, ugyanakkor amikor a francia Alpok. Itt az alap kavicsos, homokos agyagréteg. A „tengerparti lánc" a tenger és a tengerparti magaslat hegylába között terül el. Homokos síkságokból áll. Több folyó található itt, amelyek a tengerbe ömlenek. A „tengerparti magaslatok" észak-dél irányúak. Egy része párhuzamos a tengerparttal, ezt nyugati láncként emlegetik. Ehhez tartozik az Amanosz, Akra, El-Alaujin hegység. Legmagasabb csúcs az Amanoszon található, 1800 m magas. A másik része a keleti lánc mellett húzódik. El-Akra, Szamán, Harem, El-Zauieh a réЛ kézirat érkezeti: 1992. VI. 3. Maan Salameh oki. építőmérnök, aspiráns, Budapesti Műszaki Egyelem (BME) Vízgazdálkodási Tanszék.