Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)
1. füzet - Schiller, Heinz: Inhomogén árvízhozam-adatsorok felismerése és kezelése
48 Heinz Schiller 48 - Schönbach, szelvény a Laber vízfolyáson A vízgyűjtő az alsó-bajorországi löszvidék része (2. ábra). A lösztalaj nagy vízmennyiséget képes tárolni, ezért az itteni q m g értékek jóval kisebbek, mint a nem-löszös szomszédos vízgyűjtőkön. Ha a jelentős előzetes terhelés és kiadós záporcsapadék következtében telítődik a talaj, kimerül ez a tároló kapacitás és így akkora árvízhozamok is előfordulhatnak, amelyek megközelítik a környező vízgyűjtőkét. - Thalmannsdorf szelvény az Ilm vízfolyáson A vízgyűjtőnek a vízmérceszelvény fölötti részén több alulméretezett áteresz található. Ezek a nagyobb vízhozamok idején visszaduzzasztanak, vagyis tározódást idéznek elő. A Q„233 értékére ennek még nincs hatása. Az észlelt vízhozamadatsor még rövid ahhoz, hogy az árvízi jelenségeket összességükben jellemezze, viszont nyilvánvalóan eléggé hosszú ahhoz, hogy a kisebb és közepes árvizek tartományában lezajló fizikai folyamatokat leírja. Nagy árvizek, pl. Q s 100 esetén viszont várható, hogy az említett tározó kapacitás kimerül (a víz átbukik a szűk átereszekkel keresztezett közlekedési pályák fölött) s így nem lesz már érzékelhető hatása a csúcsvízhozamra. A normált eloszlásfüggvény jellemző paraméterét, Q„ l g-1, ezesetben a <2 Ä2,33 értékkel kell helyettesíteni. 2. Statisztikai indikátorral nem jelzett inhomogén árvízi adathalmazok A ritkább visszatérési idejű árvizek homogenitás-váltása Bajorországban leginkább a Jura-hegység karsztvidékein és az Alpok lábánál elterülő kavicsos síkságok esetében jelentkezik. E földrajzi tájak igen jelentős beszivárogtató kapacitása ugyanis általában nem teszi lehetővé nagyobb árvízhozamok kialakulását, kivéve a fagyott talajra és a kavicstalaj felszínét borító porrétegre hulló s azt eliszaposító záporcsapadék esetét. Az ilyen kivételes eseményekről azonban alig vannak észlelések; inkább csak jelentésekből, krónikákból és korábbi árvízszint-jelzésekből következtethetünk előfordulásukra. A Qmg és a ßg2,33 érték összehasonlításával általában csak a kis - legfeljebb T = = 10 éves - visszatérési idejű árvizek tartományában jelentkező homogenitás-töréseket lehet felismerni. Ha viszont ez a töréspont a nagy Г-értékek (a ritka előfordulások) tartományában van, akkor ez az indikátor még az igen hosszú észlelési sorozatok esetében sem használható, mivel a középérték képzésekor a töréspont fölötti kevés eseménynek a numerikus hatása a töréspont alatti sok eseményével szemben elenyészik. Ez esetben azonban nagy beszivárgási kapacitású vízgyűjtőterületekről van szó, melyek átlagos fajlagos árvízhozamai (q m s) mindenképpen jóval kisebbek, mint a szomszédos, „normális" vízgyűjtők hasonló értekei. Az ilyen vízfolyásoknál a q m gérték az inhomogén ár\'ízi adathalmazok egyik lehetséges indikátora lehet. Az I. táblázatban felsorolt valamennyi vízmérce szelvény (kivéve a thalmannsdorfit) átlagos fajlagos árvízhozama (q m g) jelentősen alatta marad a szomszédos „normális" vízgyűjtők hasonló értékeinek"
