Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)

4. füzet - Váradi László: Halászat az Alföldön

432 Hozzászólások éve 4 m-t kell mondani. Tehát 2 m-rel lejjebb szállt átlagosan a talajvízszint. Ilyen körülmények között sem növényt, sem gyümölcsöt gazdaságosan nem lehet termeszteni. Mi ennek a különös jelenségnek az oka? A vizsgálatok szerint, melyeket még a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóintézetben Major Pál kezdett meg a 70-es években, majd a területileg illetékes vízügyi igazgatóságok és szakértők serege folytatott az elmúlt 2-3 évben, körvonalazódnak az okok, bár nem mondhatjuk még ma sem azt, hogy minden világos, és teljesen tisztában vagyunk ezzel a bonyolult helyzettel. A talajvízszint süllyedésnek jő oka az időjárás szárazabbra fordulása. Ez tapasztalható az egész Alföldön és az egész Kátpát-medencében. A vizsgálatok azt mutatják, hogy olyan mértékű és olyan nagy területre kiterjedő tartós csapadékhiány, mint a Duna-Tisza közén, és főleg annak déli részén, sehol az országban nem található. Az elmúlt másfél évtized csapadékhiánya, vagyis az évi összegnek a sokévi ádághoz viszonyított elmaradása - ha ezt összegezzük - 1000 mm-nél többet tesz ki Kecskeméttől délre, Kalocsától Szegedig. Az okok egyik fő csoportja tehát az időjárás, a vízhiány, ami az utóbbi néhány évben tapasztalható hőmérsékletemelkedéssel, a párolgás fokozódásával még csak tetéződött. Az okok másik csoportja az emberi tevékenységek köre. Itt, ezen a tájon a városok vízellátását, a falvak, majorok vízellátását mind a felszín alatti vízkészletekből oldották meg. A vízművesítési program, vagyis az 1960-as évek eleje óta, a felszín alól kitermelt vízmennyiség a 8-szorosára nőtt. Étre szükség volt, hiszen azt senki sem vitatja, hogy az ásott kutak használata helyett át kellett térni a korszerűbb vízellátásra. Megváltozott a művelési ágak aránya is, 1960 óta duplájára nőtt az erdőterület. Az erdőknek a vízháztartásra gyakorolt hatása kettős - pozitív és negatív előjelű -, teljesen még nem tisztázott egyik sem. De több kutatói vélemény alapján nagy a gyanú, hogy az erdőterület ilyen arányú kiterjedése is hozzájárult ahhoz, hogy a talajvíz szintje lejjebb szállt. A belvizek elvezetése, a csatornázás, úgyszintén szükséges tevékenység volt. Emlékezhetünk még ana, hogy 1970-ben, 1966-ban, vagy aki még emlékszik 1942-ben, 1940-ben, a házak küszöbéig emelkedett föl a víz a Duna-Tisza közi hátságon. Tehát ettől meg kellett szabadulni. Meg kellett oldani a vízrendezést, a vizek elvezetését. Sűríteni és mélyíteni kellett a csatornahálózatot. De a vizsgálatok шта is rámutattak, hogy ez a vízrendezés nem lehetett döntő és fő oka annak, hogy a talajvíz ma olyan mélyen van, ahol van. Már csak azért sem lehet, mert a csatornahálózat zöme olyan mélységű, hogy a talajvízszint fölött van a csatorna fenékszintje, tehát képtelen arra, hogy azt lecsapolja. Az elmúlt 10-15 év tapasztalata azt mutatja, hogy nem is volt mit elvezetni. A lehullott kevés csapadék beszivárgott a talajba, nem volt felszíni lefolyás, amit a csatorna elvezetíietett volna. A talajvízbe, igaz, néhol bevágnak a csatornák, mélyebb a csatorna mint a talajvíz szintje, és valóban ezeken a helyeken megcsapolja a talajvizet, de méréseink szerint ez a vízhozam, amelyet így a csatornák elvezetnek, ugyanannyi, mint amennyi a természetes, lassú talajvízszivárgás folytán egyébként is elhagyná a Hátságot. A mély csatornák ugyan vizet vezetnek el, de ma már a természetvédőktől a víz-