Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)

4. füzet - Koltay J.-Fejér L.: Gróf Széchenyi Istvánra emlékezve. A vízgazdálkodási társulatok múltja és jelene (II. rés)

A vízgazdálkodási társulatok miíltja és jelene 383 területi szerv széleskörű összefogását és eredményes közreműködését, továbbá a helyi önkonnányzatok és az illetékes országos szervek, minisztériumok (KHVM, KTM, BM, PM) hatékonyabb támogatását. A belterületi vízelvezetés területén 1985-ben kezdődött társulati beruházások eddigi eredményei sajnos csak igen szerénynek mondhatók, amelynek elsődleges oka a feltétlenül szükséges állami támogatások elmaradása. 3. A jövő felé tekintve Az elmúlt időszak eredményeit és tapasztalatait részletesen elemezve - továbbá a Vízgazdálkodási Társulatok IX. Országos Tanácskozásán (1993. október 15.) a 35 éves jubileumi ülésen elhangzott beszámolókat, ismertetőket és hozzászólásokat is figyelembcvéve - a vízgazdálkodási társulatok talponmaradása és továbbfejlesztése érdekében szükséges tennivalók, főbb feladatok a következőkben foglalhatók össze. 3.1. A víziközmű társulatok A települések víziközművckkcl való ellátása területén jelentkező növekvő feladatok megoldása során a helyi kezdeményezésben és az érdekeltek erőforrásainak mozgósításában rejlő erők a jövőben sem nélkülözhetők. Ezért a következő időszakban (évtizedben) a víziközmű társulatokra a kisebb településekben elsősorban a csatornaművek építése (fejlesztése) során mint jól bevált gazdálkodó (beruházó) szervezetekre még nagyobb mértékben szükséges építeni. Fokozott erőfeszítéseket kell tenni valamennyi megyében a csatornázási programok elkészítésére és mielőbbi megkezdésére, gyorsítására. (Egyes területeken például Győr-Sopron-Moson megyében kedvezőek a tapasztalatok.) E mellett szorgalmazni kell a belterületi vízrendezés társulati formában történő lehetséges megvalósítását is. Meg kell határozni azokat a műszaki-, gazdasági-, településfejlesztési- és társadalompolitikai tényezőket, amelyek objektíven megítélhetővé teszik a települések vagy településrészek csatornázásának szükségleteit, valamint azok fontosság szerinti rangsorolását. (A céltámogatásokat ennek figyelembe vételével kellene biztosítani a helyi önkonnányzatok részére.) Meg kell határozni, hogy melyek azok a területek, ahol szükséges, vagy lehetséges kistérségi (regionális) csatornázási rendszerek gazdaságos kialakítása. A helyi erőfonások legnagyobb mértékű felhasználásával biztosítani kellene a jelentősebb vízparti üdülőterületeken - elsősorban a Balaton vízparti területén, a Velencei-tó környékén és a Dunakanyarban - a csatornázási program további gyorsítását, figyelcmbevéve a rendelkezésre álló és előirányzott (biztosíüiató) műszaki és pénzügyi feltételeket. Indokolt megvizsgálni csatornázási társulatok alakítását - elsősorban a lakossági érdekeltek bevonásával - azokban a településekben (községekben és városokban) is, ahol a