Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Hozzászólás Gál Dénes: Л Duna jobb parti töltésének szakadása c. cikkéhez 317 110*' kg ní

1) TELÍTETTSÉG 2. ábra. Izotópos nedvességmérés eredménye A gátszakadás rekonstruált keresztszelvényét szemlélve több kérdés merül fel: - Biztos-e, hogy a hidraulikus talajtörés nem a mentett oldali terepszint alatt 1,12,2 ni mélyen jelentkező sárga (homoklisztes) homokban játszódott le? Ez a réteg a víz oldalon közvetlenül érintkezik a Dunával és — ahogy a cikk is írja - korhadt gyökerekkel sűrűn behálózott volt. Tudjuk-e, hogy ezen rétegben milyen lehetett a víznyomás ábra? - A cikk szerint a szürke homokos kavics (lejjebb sárga homokos kavics) rétegben alakult ki határegyensülyi állapot. Ezen réteg a gát víz oldali lábától kb. 25 m-re kapott víz utánpótlási lehetőséget, így a mentett oldali lábtól 10 méterre a nyomásvonalban 0,9 m-es csökkenése volt becsülhető. Mi az oka annak, hogy nem közvetlenül a töltés mentett oldali lábánál alakult ki a talajtörés, hanem attól kb. 10 m-rel hátrább? - A cikk 6. ábráján látható egy - 0 100 mm-es víznyomócső, amelyet a szakadás feltárása után törött állapotban találtak. A közeli gátőrház vízellátásának megszűnése és a gátszakadás időben közel egybeesett. Tisztázható-e egyértelműen a csőtörés cs a talajtörést követő gátszakadás közötti ok-okoza 1 i össze függés ? -A 232. oldal 1. bekezdésében írtak alapján az „elmosott gáttest mögötti kimosódás alakja talajlörésre utal". Felmerül a kérdés, hogy mik azok az ismertető jelek, amelyek a talajtörésre és csak arra jellemzőek, a keletkezett talajhiány (üreg, kráter) víztelenítése után?