Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, LXXV. évfolyam 1993. évi 3. füzet A TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS ÉS AZ EMBERI KÖRNYEZET ÖSSZHANGJA DR. PAPP FERENC A Vízgazdálkodás című lap 1973. 1. számában ugyanezzel a címmel jelent meg egy írásom. Húsz éve annak, hogy a hazai környezetvédelem kezdetének időszakában kapott nyilvánosságot ez az első környezetvédelmi (és főként fejlesztési) szemléletű írás, amely még ma is aktuális. Húsz évvel ezelőtt - a debreceni Vízügyi Igazgatóság vezetőjeként - bevezető gondolataim a következők voltak: „Kiil- és belföldön egyaránt szükségszerűen terjed a környezet védelmével ka|x:solatos irodalom, amely egyfelől az érdeklődés közép|X)ntjába helyezi az emberi környezet leromlásának veszélyét és felébreszti iránta súlyos felelősségünket, másrészt megismerteti, hogy a környezetvédelem az egész világon milyen szükségszerű és a közvélemény fonnálásával mozgósítja az egész társadalmat a sikeres védekezésre. Hatására mind több szakteriilet kapcsolódik be e munkába és ehhez csatlakozunk mi is. Úgy véljük, minél több oldalú megvilágítást kap ez az újszerű, de sürgetően cselekvést igénylő feladat, annál inkább sikerül összpontosítani az emberek erejét a nagyobb veszély megelőzésére, a meglevő bajok orvoslására." A vízügyi szolgálat a víz és a környezet kapcsolatának fontosságát más területeken is elég korán felismerte és igen hatékony tevékenységet folytatott. Csak példaképpen említem, hogy az egységes vízügyi szolgálat (OVH) szinte a létrejöttének évében (1952) felismerte a Balatonnak mint természeli kincsnek a jelentőségét, a vízkincs megóvásának szükségességét, megkezdve a széleskörű mennyiségi és minőségi adatgyűjtést, a szennyezőforrások felkutatását, és már 1960-ban készen volt a Balaton első átfogó kutatási-fejlesztési terve. A 12 vízügyi igazgatóság mindegyike a területi vízgazdálkodás fejlesztésénél elsődlegesen az emberi környezettel való összhang megteremtését helyezte előtérbe. A szombathelyi vízügyi igazgatóság „A tennészetbe illeszkedő vízfolyásrendezés" (Harkay-Lotz 1988) vagy a V1TUKI „Tószabályozás és környezetvédelem" (Bárányi 1988) és még sok, a vízmennyiség-vízminőség-vízszennyezés kapcsolatát meghatározó tanulmányokon át a napokban szűkebb körben közreadott „Gondolatok a Duna-Tisza közi Hátság és az Alföld néhány környezetvédelmi és vízgazdálkodási problémáiról" c. írásom mind azt célozza, hogy jobb és időszerűbb a nagyobb veszélyek megelőzése mint a meglevők orvoslása. Ezt az elsődlegességet húzta alá a még ma is időszerű és megszívlelendő gondolatom (Papp 1973): „Úgy vélem, hogy a vízgazdálkodásban rejlő komplexitással a környezetvédelemben részt vevő szervekkel való szoros együttműködéssel - ma már a vizek tisztaságának védelmén túl még többet tehetnénk a környezet védelméért. A vízügyi ágazat szellemi és technikai bázisa széles skálájú lehetőséget ad, nemcsak a meglevő állapot védelmére, hanem a tágabb értelmlí környezet-ten>ezésre, átalakításra, helyesebben ezek alapvető előfeltételeinek megteremtésére." A kézirat érkezett: 1993. EX. 27. Dr. Papp Ferenc oki. mérnök, a Vízügyi Tervező Vállalat ny. vezérigazgatója.