Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)

1. füzet - Bartha Péterné-Bartha Péter: Az 1991. évi dunai árvíz hidrometeorológiai viszonyai

Az 1991. évi dunai ár\'íz hidrometeorológiai viszonyai 29 A szinoptikai helyzetek tanulmányozása alapján köztudott, hogy a Duna-medencében a nagy térségű, heves esőzéseket leggyakrabban: - a meleg, nedves levegő folyamatos beáramlása a Földközi-tenger felől; - az időjárási frontok jelentős hőmérsékleti kontrasztja; - az időjárási frontok több napon keresztül közel állandó helyzete a vízgyűjtő felett; - a meleg levegő jelentős instabilitása; - a domborzat csapadéknövelő hatása az Alpok és a Kárpátok lejtőin hozzák létre (Bodolainé 1973). A július végi nagy csapadékot kiváltó meteorológiai helyzet kialakulása azzal kezdődött, hogy július második felében Európa-szerte meleg, de kissé változékony idő volt. A Skandináv-félsziget fölött viszonylag nagymértékű ciklonrendszer helyezkedett el, amelyek hosszan elnyúló időjárási frontjai csak érintőleges hatással voltak Közép-Európa időjárására (,

Heilig 1991). A ciklon tengelye lassanként É-D irányba fordult, és ezzel egyidejűleg Közép-Európa fölött egy anticiklon épült fel, amely hazánkban kánikulai meleget okozott. Az 1991. évi dunai árvizet kiváltó időjárási helyzet július 24-31. közötti alakulását az 1. ábrán követhetjük nyomon. Július 24-én a Brit-szigetek fölött ciklon örvénylett, amelynek hidegfrontja hajnalban a Rhone folyó mentén húzódott. A cikloncentrum a nap folyamán lényegesen nem változott, a hidegfront kb. 50-60 km h-1 sebességgel mozgott kelet felé. Az Alpok fölött zivatar-tevékenység kezdődött, ugyanis a nyitott meleg szektorban instabilitási vonalak sorozata lépett fel. Július 25-én a Brit-szigetek fölött levő ciklonrendszer kb. 200-300 km-re mozdult kelet felé, közben a Dunántúltól az Appenini félsziget északi térségéig, ÉKDNY tengelyű önálló ciklonrendszer jött létre. A két cikloncentrumot több hullámmal rendelkező frontrendszer kötötte össze. A frontrendszert jelentős hőmérsékleti kontraszt jellemezte (1. ábra). A magasabb rétegekben jól nyomon követhető volt a nyugat felől érkező hideg advekció, amely nedves légtömegben erős labilitást váltott ki. A nyitott meleg szektorban kialakuló erős zivatar-tevékenység július 25-26-án hazánkban is helyenként felhőszakadás (25 mm) méretű esőzést okozott. A csaknem stagnáló frontrendszer július 27-én csak lassan mozdult el kelet felé, de a front változatlanul jól kifejezett hőmérsékleti kontraszttal rendelkezett (1. ábra). Az Alpok fölött a magasban egy „hideg légcsepp" volt található és ez a hideg légcsepp a Duna vízgyűjtőjén a Bécsi-medencében és az Alpok térségében intenzív zivatar tevékenységet, jelentős mennyiségű esőt okozott. A következő napokban július 28-30-ig a ciklonális mező lassanként gyengült, töltődött, eredményeként a csapadéktevékenység napról napra kisebb lett és ezzel az első csapadékos periódus a Duna vízgyűjtőjén befejeződött. Az újabb, az előzőhöz, képest jóval intenzívebb csapadékos periódus július 31ével kezdődött (1. ábra). A Brit-szigetektől délnyugatra, Írországtól valamelyest délre egy ciklon helyezkedett el. Ennek aktív hidegfrontja a hajnali órákban érte el az Alpok nyugati lejtőit (1. ábra). A ciklon közel függőleges tengellyel rendelkezett, ami arra is utalt, hogy mozgása a továbbiakban lassú lesz. A magasabb légrétegek hőmérsékleti eloszlása jól mutatta a számottevő hideg-advekciót, amely erős labilitást, rendkívül erős zivatartevékenységet váltott ki. A zivatartevékenység hatására augusztus I és 4 között a Duna vízgyűjtőterületén hatalmas mennyiségű eső hullott. Területi átlagban a csapadékösszeg július 31 és augusztus 2 között meghaladta a 80-90 mm-t.