Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)
3. füzet - Szilágyi József-Vörösmarty, C.: A Duna-Tisza közi talajvízszint-süllyedések okainak vizsgálata
284 Szilágyi J. és Vörösmarty, СИ. A becslés, valamint megfelelő kezdeti állapotra hozás első lépéseként a kiinduló talajvízállásokat egyenlővé tettük a felszín magasságával, azaz a talajvíztükör megegyezett a domborzattal (ill. pontosabban a domborzat egy 2-dimenziós mozgó-ablak függvény által történt simított változatával). A Duna-Tisza közének sokéves átlagos éghajlata (Magyarország éghajlaü atlasza), amely végül is a kiindulási talajvízállásokat a kezdeti feltétel helyes értékére hozta, a sokéves átlagos csapadék és havi áüagos globálsugárzás összegeivel, valamint a hőmérséklet sokéves havi átlagaival adtuk meg. A program addig futott, amíg a talajvízállás évek közötti változása egy adott határérték (0,01%) alá nem csökkent, ekkor azt mondhattuk, hogy a rendszer elérte dinamikus egyensúlyi állapotát. Tekintettel arra, hogy a szükséges paraméterek valós értékeit nem ismertük, ezeket módosítani kellett bizonyos jól meghatározott szélső értékek közt minden egyes ilyen futtatás alkalmával addig, amíg a talajvíztükör egyensúlyi állapota nem hasonlított kellőképpen az 7. ábra értékeire. Ez nem volt egyszerű feladat azért sem, mert a Duna-Tisza közét 2,25 x 2,25 km-es rácshálóra bontottuk, azaz 70 x 80 = 5600 rácselemre (illetve valójában ennél valamivel kevesebbre, mivel nem minden rácselem esik bele a tanulmányozott területbe) kellett optimalizálnunk a hiányzó paraméterek értékeit. Sok száz futtatás után meghatároztuk 10%-os erdőfedettség mellett a talajvízállások kezdeti értékeit (2. ábra), vagyis az 1960-as évre jellemző értékeket. Az n a együttható értékére 0,2-őt, a porozitás értékére 0,21-et vettünk minden rácspontra. А к értékei pedig a 0,0002-0,00004 intervallumban mozogtak. A valósághoz közeli, 1960. évi kezdeti talajvízállás adatainkat előállítottuk és ezután megkezdhettük a változások modellezését. Az 1961-87 közötti időszakra a következő állomások havi csapadékadatait vettük figyelembe: Budapest, Kalocsa, Kecskemét, Szeged. A havi középhőmérsékletek állomásai: Budapest, Kecskemét, Szeged; a globálsugárzás állomásai pedig Budapest és Szeged voltak. A pontbeli adatokból területi áüagértékeket a Thiessen-poligon módszer számítógépes változatával nyertük, amelyet a poligonok éleinek tompításának céljából még egy 2dimenziós ablakffiggvénnyel simítottunk. Az 1960-as évre jellemző kezdeti talajvízállást úgy kaptuk meg, hogy feltételeztük, hogy a Duna-Tisza köze egészén az erdőterületek mintegy 10%-át foglalják el az összterületnek. (Major-Neppel 1988). Az erdőterületek 1961-87 közötti változását a modell futtatásánál úgy vettük figyelembe, hogy az erdősültség értékét már az 196l-es évben ugrásszerűen az 1987-es állapot jellemző értékére, 20%-ra emeltük. Ez az eljárás a biztonságot szolgálja, mert hatásának a talajvízszint csökkenésére való becslése során az így kapott érték a valóságnál csak kisebb lehet, mivel az erdősített teriiletek növekedése nem ugrásszerűen következett be. Az egyes erdőfoltok pontos helyei a valóságban eltérnek a modellben alkalmazott területektől, ugyanis a modellben véletlenszám-generátotral hoztuk létre az erdőfoltokat (3. ábra), azonban mind a százalékos összfedettség, mind a területi eloszlás nem egyenletes volta (azaz, hogy a hátsági területek nagyobb mértékben erdősültek, mint a Duna és Tisza mellékiek) megegyeznek.
