Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)

3. füzet - Sickert, Eberhard-Bartha István-Mucsy György: Hamburg szennyvíztisztításának kiépítése

272 Sickerl, E., Bartha I . és Mucsy Gy Magyarországi vonatkozásában a szennyvíziszap mezőgazdasági célú felhaszná­lásánál a nehézfémek határértékeit szintén feltüntettük (III. táblázat). A hamburgi kormányzat már jelenleg is foglalkozik az 1998-ra érvényes szenny­víz határértékkel, holott még ezekre érvényes rendelkezést nem adtak ki. Céljuk az, hogy az Európai Közösségre érvényes határértékeket minden komponensre minél ha­marább eléljék, nemcsak Hamburgban, ahol ehhez közel állnak, hanem az egész Né­met Szövetségi Köztársaságban. Magyarországon is minél előbb meg kell ismernünk az Európai Közösség vízellátási és szennyvíztisztítási normáit, hogy a folyamatban le­vő tervezéseknél ezekre kellő figyelemmel lehessünk. A foszfor eltávolítása a szennyvízkezelés fontos kérdése és az iszapkezelésre is kihat, így azt súlypontinak tekintik. A nyers szennyvíz foszfortartalma a foszfátmentes mosószerek alkalmazásával az utóbbi időben lényegesen csökkent. A foszformentesí­tést minden telepen kémiai és nem biológiai úton hajtják végre, vasszulfát adagolással. Hamburgban a város területén levő szennyvíztisztító telepeken keletkező külön­féle szennyvíziszapokat a Köhl-Brandhöft nagy telepre szivattyúzzák át és ott mezofil anaerob iszapkezelésnek vetik alá. A kirothadt iszap víztelenítés utáni elhelyezésének kérdésében a mezőgazdasági elhelyezésre vonatkozó korlátozó jellegű nehézfémsó határértékek, valamint a mező­gazdasági egységek egyre gyakoribb elzárkózó magatartása miatt, - kénytelenek az iszap télfogatát nagyfokú víztelenítéssel, majd elégetéssel annyira csökkenteni, hogy az így megmaradó hamuy azután deponálható legyen. Tanulságos Hamburg és környezetéből összegyűlő és kezelendő szennyvíz meny­nyiségi és minőségi összetételének változása (4. ábra). Érdekesség, hogy a háztartá­sokból származó 1 főre eső szennyvíz-kibocsátás a minden lakásba beszerelt vízóra hatása következtében 0,14 m 3 n~'d _ 1-re csökkent. (A budapesti tervezéseknél szá­munkra 0,25-0,30 m 3 rr'd" 1 az ajánlott mennyiség.) A hamburgi szennyvízmennyiség csökkenéséhez hozzájárul még az ivóvíz ára is, ami az NSZK-ban 3,0 DM/m 3 (168 Ft/m 3), a szennyvíz-elvezetés és -kezelés ára pedig 4,5 DM/m 3 (252 Ft/m 3). A hazai viszonyokkal való összehasonlítás rendkívül nehéz. Ha a 7,50 DM/m 3 össz-vízárat arányba állítjuk a gépkocsi-benzin 1,50 DM literenkénti árral, akkor ebből az látható, hogy 1 m 3 víz elfogyasztása + elvezetése + megtisztítása 5 liter benzin ot­tani ái-ának felel meg. Ez a benzinmennyiség jelenleg 300^500 Ft-ot tenne ki. Ebből látható, hogy a kereseti, szociális stb. viszonyokat nem tekintve - a víz ára nálunk olyan alacsony, hogy abból a nagyhatásfokú tisztítást megvalósítani nem lehet. A Hamburg városi központ és a többi közepes szennyvíztisztító telep megvalósí­tása összegezett költségeinek alakulását az 5. ábra mutatja. Az ábrán csak a telepek folyamatos fejlesztésének költségkihatásait tüntettük fel, amihez 1991 után a kezelt iszapok víztelenítő és szárító (égető) berendezéseinek költségeit kell még beruházási igényként figyelembe venni. A szennyvíztelepek áramfogyasztását az 1960-95. évek közötti időszakra a 6. ábrán láthatjuk. Az ábra azért is igen tanulságos, mert jól mutatja, hogy nemcsak a szennyvízte­lepek számának növekedése következtében nőhet az energiafogyasztás, hanem azt a tele­peken a technológiai követelményeket kielégítő újabb berendezések is növelik és így az üzemelési költségeket is. Sajnos ezzel nálunk a tervezés mindez ideig nem igen számolt. A hamburgi üzemelő telepek a lakosegyenérték terhelés függvényében mutatko­zó fajlagos évi költségeinek alakulása (beruházási tőke-amortizáció és üzemköltség)

Next

/
Oldalképek
Tartalom