Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)

3. füzet - Jolánkai Géza-Bíró István-Szász Rita: A Rajna-vízgyűjtő pontszerű és nem pontszerű szennyezésének vizsgálata

258 Jolánkai G., В író 1. és Szász R. meg kell hiúsítsák az igazolást. Amikor a kalibráció során a modellt az 1985. év adataihoz illesztettük, akkor a modell által számított diffúz terhelési hányad (szükségszerűen) igen magasnak adódott (22,9 kg/ha.év, vagyis 63,7%). Bár ez az eredmény a fajlagos területi terhelési értékek tartományán még éppen belül marad, nyilvánvalóan túl magas hiszen az adatok hiányossága miatt a modell minden nitrát terhelést csak diffúz forrásból származónak tekinüiet. Ezen adathiány hátránya azonnal felismerhetővé vált, mikor megkíséreltük a kalibrált modellt az 1977-ben mért vízfolyásbeli terhelési körülményekre illeszteni, egy igazolási kísérlet során. Kitűnt, hogy a modell illeszthető akár nitrát, akár ammónium tekintetében, de a kettőre együtt semmiképpen sem (12. ábra). Magyarázatot kaphatunk a kudarcra, ha megvizsgáljuk a nitrifikációs egyenlet modell által definiált tényezőjét. Míg a különböző folyószakaszokra kapott, összevont nitrifikációs tényező közel marad a kezdeti 0,52 d 1 értékhez, melyet az szakirodalomból választottunk, az összevont nitrát „veszteségi" tényező sok folyószakasz esetében gyakorlaülag kinullázódott a kalibrációs futtatás során. Ez utóbbi egyértelműen azt jelzi, hogy az adatbázis elégtelen mennyiségű nitrát bemenő tömeget határoz meg. E tényt már kezdetben is ismertük. Következéskép|>en a modell az elvárt választ adta: elfogadható módon nitrogén modell csak akkor kalibrálható, ha a nitrát pontszerű forrásainak adatai is rendelkezésre állnak. 5.4. A biokémiai oxigénigény Nagyon részletes BOI terhelési adatok álltak rendelkezésre 1989-re 335 ipari és kommunális kibocsátóról. Ezen adatok vízfolyás-monitoring adatokkal való előzetes összehasonlítása során azt találtuk, hogy biológiailag lebontható szervesanyagnak jelentős diffúz terhelési hányada van. Annak érdekében, hogy e vélt, vagy valós forrásoknak utánajárjunk a diffúz terhelési hányad meghatározása céljából, futtattuk a modellt a fenti adatokkal (13. ábra). Az eredmény 498,5 kilotonna/év vagyis fajlagosan 31,0 kg/ha.év diffúz terhelést mutatott ki a Lobbith feletti vízgyfijtőmedencére. Fontos megemlíteni, hogy ez a diffúz terhelés nyolcszor nagyobb, mint az adatbázisban meghatározott összes pontszerű terhelés; ami egy meglehetősen szokatlan arány. A modell által „talált" szervesanyag lebomlási tényező jól megfelelt a közismert tartománynak, ezért csak egyféle magyarázat létezik etre a látszólagos aránytalanságra: nagyszámú, nem mért, az adatbázisban nem szereplő pontszerű fonásnak kell lennie, melyeket a modell diffúz forrásként értelmez. Ilyen forrás lehet a elválasztott csapadékvíz levezető csatornarendszerek kifolyása. Ezt a feltevést alátámasztani látszik az, hogy a modell a vízgyűjtő alsó részére, ahol nagyvárosi agglomerációk vannak, igen magas diffúz terhelési összetevőt határozott meg. A BOI területi fajlagos terhelési tényezője ezeken a részvízgyűjtőkön 47 600 kg/ha.év értékig emelkednek, ami jellegzetes értéke a városi lefolyás által okozott szervesanyag bemosódásnak az idevonatkozó szakirodalom szerint. A BOI tanulmány végső következtetése az, hogy a BOI-terhelés nagyon valószínű fő forrása a Rajna-vízgyűjtőn a városi csapadékvíz lefolyás (az elválasztott csatorna rendszereken keresztül), és ezek a fonások nem szerepelnek a pontszerű BOI kibocsátók adatbázisában. Másik, jóllehet a fenti kézenfekvő okfejtés tükrében kevésbé valószínű magyarázat lehet a magas, „diffúz" BOI terhelésre a szervesanyag elsődle-