Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)
3. füzet - Pálfai Imre: Az 1992. évi aszály Magyarországon
228 Pálfai Imre 1.2. A csapadék alakulása A csapadékviszonyokat egyrészt az 1991. október - 1992. augusztus közötti 11 hónapos időszak súlyozott csapadékösszegének területi eloszlásával (3. ábra), másrészt az 1992. június 16,-augusztus 15. közötti 60 nap leghosszabb csapadékszegény időszakának (x ma x) területi eloszlásával szemléltetjük (4. ábra). A legkevesebb csapadék az Alföld középső térségében, a Tiszazugban, és a Hortobágy vidékén hullott. A 11 havi súlyozott csapadékösszeg országos átlaga 268 mm. Ez a sokévi átlagnak csupán kétharmada, s alig több, mint az eddigi minimum, ami 1951/52-ben alakult ki. 1991 októberében és novemberében országszerte a sokévi átlagot meghaladó csapadék hullott, de decembertől kezdve a havi összegek - június kivételével - szinte mindenütt a sokévi átlag alatt maradtak (Nemes 1993). A júniusi csapadék szerencsére bőséges volt, főleg az Esztergom-Martonvásár-Kunszentmiklós-Izsák-Szeged sávban, ahol a havi összeg 150-200 mm-t tett ki. Súlyosan érintette a mezőgazdaságot az április-májusi és különösen a július-augusztusi csapadékhiány. A július 10-13-i esős napok után az ország nagy részén szeptember elejéig jóformán semmi csapadék nem hullott. Az indexnél augusztus 15-ig számítandó csapadékszegény időszak hosszának országos átlaga 29 napra adódott. Ez a sokévi átlag másfélszerese. A csapadékszegény időszak 1952-ben, sőt 1990-ben is hosszabb volt (Pálfai 1991), mint 1992-ben. 1.3. A talajvíz alakulása A talajvízszín terep alatti mélységének teljeskörű (a teljes síkvidéki területre kiterjedő) meghatározását most nem végeztük el, csupán - a VITUKI talajvízállás tájékoztatói és az ATV VÍZIG adatai alapján - megállapítottuk, hogy a november-augusztusi időszak közepes talaj vízállása (#, m) 1991/92-ben kb. ugyanannyi volt, mint 1989/90-ben (Pálfai 1991), ezért a legtöbb állomásnál ezekkel az adatokkal számoltunk. A tárgyévi középvízállásnak a sokévi átlaghoz (77, in) viszonyított aránya (jHfH), illetve annak területi eloszlása, a legsúlyosabb állapotokat a Duna-Tisza közi hátságon mulatja (Pálfai 1991), ahol a korábban megszokott 2 méter körüli talajvízmélységgel szemben általában méteres mélységek alakultak ki (5. ábra). 1.4. Az aszályossági index alakulása Az aszályjelenség tényezőkre bontott fenti elemzése után az ezeknek mintegy eredőjeként értelmezhető aszályossági index 1992. évi értékeit az I. táblázatban foglaltuk össze és a teriileli eloszlását a 6. ábrán mutatjuk be. A minősítéshez tudnunk kell, hogy a 6 alatti érték aszálymentességet, a 6-8 közötti mérsékelt aszályt, a 8-10 közötti közepes aszályt, a 10-12közötti erős aszályt, a 12 feletti rendkívül erős aszályt jelez. Az aszályossági index területi eloszlásából mindenekelőtt megállapíthatjuk, hogy 1992-ben Magyarországon csak egy-két kisebb térség (Balassagyarmat, Keszthely és
