Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)
3. füzet - Váradi József Gyula: Vízgazdálkodás az Alföldön
Vízgazdá Ikodás az A l földön 219 Oftlftltwí b«f(ftdíl*ltllflrtw*tk' Wl tllAtvIU >«ruUI : ; VilhiinjdOm« tilidl Víihiifijf ftlttt) Ónloin. >«r«fltH[lóm!vrhk<i tlldlolll Urúttt tl'nqodho'ó FdUv-it^IondA 4. ábra Öntözésre berendezett és öntözhető területek Fig. 4. Areas with irrigation equipment and areas available for irrigation Bild 4. Die für Bewässerung eingerichteten und die bewässerbaren Flächen Fig. 4. La répartition des périmetres d' irrigation et des zones irrigables téstechnológiai eleme (4. ábra). Ennek tudatosítása önmagában új feladatmegosztást és finanszírozási, támogatási konstrukciók kialakítását teszi szükségessé. A vízügyi ágazat ugyanis a minden érdeket egybemosó állami patemalizmus idején az öntözővíz szolgáltatása, az öntözőfőművek létesítése, a másodlagos öntözőtelepek létesítése és üzemeltetése, a vízkészletek használatáéit fizetett térítés elengedése, a csurgalék- és lecsapolóvizek ingyenes elvezetése révén kvázi támogatta az öntözést. Ez a támogatás a valós piac árak kialakítását rendkívül nehézzé (lehetetlenné) tette. A termelők számára megszokott kedvező konstrukció azonban a változtatást nehezíti. Az utóbbi időben három területen ismerhetően fel változások. Az egyik az 1989 óta pályázati alapon működtetett üzemeltetési rend, amivel a versenyhelyzet e területen csíráiban kialakulhatott és ami lehetővé tette a szolgáltatófogyasztó közvetlen díjalkuját. A másik, hogy 1992-től az öntözés után is fizetni kell vízkészletjárulékot, ami lehetővé teszi a valós árak kialakulását. A harmadik az 1993-ban felerősödő privatizációs törekvések, amelyek a kizárólagos öntözési funkciókat ellátó müvek (elsősorban másodlagos főművek) tulajdonrendezésével kapcsolatban körvonalazódnak.