Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)

3. füzet - Váradi József Gyula: Vízgazdálkodás az Alföldön

Vízgazdá Ikodás az A l földön 223 Az üzemeléstechnika korszerűsítésével - pl. torkolati szivattyútelepi kapacitások lépcsőztetésével (Cziffka 1982) - és az üzemelési rend megválasztásával (Varga 1989/a) kapacitásnövelő beruházások válthatók ki. Az eddigi összegyiilekezési, lefolyási meggondolások helyett tározókapacitás, szivattyú-teljesítmény (és üzem) műszaki problémájává egyszerűsödik a síkvidéki vízrendezés műszaki megoldása (Stéfán 1985, 1988, Nagy 1987, Pálfai 1988, Vágás 1989, Tóth 1989). A pénzszűke következménye lett az is, hogy mind a beruházás, mind a fenntartás területén kényszerűség lett a kockázatvállalás. Ezzel párhuzamosan a biztosítás jelentősége felértékelődött ugyan, de konstrukciója és intézményrendszere mind ez ideig nem fejlődött a kívánt irányban. Nem vezetett eredményre az e témakörben megkezdett és bíztatóan indult, majd pénzszűke miatt abbamaradt kutatás sem (Sebestyén 1988). A rendszerváltás kapcsán előrejelezhető legfontosabb vízgazdálkodási feladat: egy fóműveiben jórészt kiépített, nagyüzemi gazdálkodáshoz igazodó, döntően állami tulajdonban levő vízgazdálkodási rendszer magángazdaságra való átállítása. Ennek alapvető feltételei azonban hiányoznak. A tulajdonban kifejeződő tisztább érdekérvényesítés és így a társulati önszerveződés még nem meghatározó. A pillanatnyilag állami tulajdonú, de nem állami kategóriájú művek tulajdonváltása az érdek és tulajdon egységének megteremtése miatt indokolt lenne, de végrehajtására nincs törvényi lehetőség. Ez az ellentmondás alapvető feszültséget jelent a feladatok ellátásának korszerűsítésében. Ezzel egyidőben a már körvonalazódó piacgazdaságnak láthatóan erős érdekei fogalmazódnak meg a mezőgazdasági területek csökkentése iránt, ami egybeesik a felerősödő környezet- és természetvédelem által szorgalmazott míivelésiág-változtatás igényével. 3. A vízgazdálkodás megvalósításának pénzügyi sajátosságai Az Alföld vízgazdálkodási feladatainak megfogalmazásánál is szembe kell nézni az igények kielégíthetőségének anyagi lehetőségeivel. Ennek figyelmen kívül hagyásával a tervek és realitások nagyon távol kerülhetnek egymástól. Két - nagyon vázlatosan ismertetett - körülményre kell figyelemmel lenni. Az egyik az infrastruktúrát általában érintő pénzügyi gondok, a másik a sajátosan magyar gazdasági helyzetéből következő problémák. Általános gondok: - a vízgazdálkodási beruházások általában tőkeigényesek, - a megtérülési mutatók kedvezőtlenek, ezért a magántőke érdeklődésére és a koncesszióra is csak szűk körben lehet reálisan számítani, - a megvalósíthatósági tanulmányok költségfedezetét gyakran nehéz előteremteni, - a politika szerepe a döntések meghozatalában jelentős lehet. Sajátosan magyar problémák: - az állami szerepvállalás, a kiszolgáltatott vízgazdálkodás miatt, fokozottabb kell legyen, mint általában. - a lakosság, de jórészt az ipar, a mezőgazdaság és más teriilcthasználók is a vízügyi szolgáltatásokat ingyenesen, vagy nagyon jutányos szolgáltatásként szokták meg és így is akarják fenntartani,