Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)
3. füzet - Váradi József Gyula: Vízgazdálkodás az Alföldön
Vízügyi Közlemények, LXXV. évfolyam 1993. évi 3. fUzet AZ ALFÖLD VÍZGAZDÁLKODÁSÁNAK JÖVŐJE DR. VÁRADI JÓZSEF GYULA Az Alföld vízgazdálkodásának javítása érdekében jelentős fejlesztési programok körvonalazódnak, vagy fogalmazódnak meg, illetve éltékelődnek át Többek között a DunaTisza közi vízpótlás megoldása, a Hortobágy-Berettyó fejlesztése, a Dél-bácskai Regionális Vízgazdálkodási Rendszer létesítése, vagy Kisköre átértékelése szerepel napirenden. E megélénkülésnek az oka egyrészt az Országgyűlés Alföld-fejlesztési program néven ismertté vált (24/1991. /IV. 17.) határozata, amely keretet, irányítottságot ad ezeknek a törekvéseknek, másrészt - az Alföld vízgazdálkodásának sohasem eseménytelen történetében - jelentős, cselekvést motiváló tényező az 1990 óta zajló társadalmi és gazdasági rendszerváltás. Az átalakulás és megújulás, a tenni akarás és tervezés peremfeltételeit azonban, a racionális cselekvés, az eredményesség érdekében célszerű rögzíteni és figyelembe venni. 1. Az Alföld vízgazdálkodását meghatározó peremfeltételek Az Alföld vízgazdálkodásának - vagyis a vízkészletekkel való gazdálkodásnak és a vizek kártételei elleni védelemnek - fejlesztésénél, vagy átalakításánál feltétlenül számításba kell veni az Alföld kiszolgáltatott vízgazdálkodási helyzetét. Ez döntően a hasznosítható vízkészletek megteremtésében és az Alföldön torlódó árhullámok elleni védelemben nyilvánul meg. A vízkészletek tározására és az árhullámok kialakulásának befolyásolására egyaránt leginkább alkalmas hegyvidéki vízgyűjtők azonban az ország határain kívül fekszenek, tehát csak a nemzetközi együttműködésben rejlő lehetőségek maximális kihasználásával tudunk némileg kedvezőbb vízgazdálkodási feltételeket teremteni. Ezek a lehetőségek azonban nagyon korlátozottak. Ezért kell szembe nézni azzal, hogy az Alföldön síkvidéki tározókkal, holtágak hasznosításával, medertározással és vízátvezetésekkel kell megteremtenünk a területhasználat igényeinek megfelelő vízkészleteket. Tudomásul kell venni ugyanakkor azt is, hogy a területhasználat másik feltételét jelentő: vízkárok elleni védelmet csak folyószabályozással, árvíz- és belvízmentesítéssel érhetjük el. Bái' a társadalmi fejlődés különböző szintjein más és más vízügyi ráfordítással érhető el a területhasználat igényelte szolgáltatás és védelmi biztonság, talán nem véletlen, hogy már 1613-ban törvény rendelkezett a folyók töltésezéséről. A vízgazdálkodási beavatkozások tehát társadalmi szükségletekből fakadnak, és a közérdeket szolgálják, amiből az is következik, hogy vízügyi célú vízgazdálkodási beavatkozás nem értelmezhető. A vízgazdálkodási beavatkozások szolgáltatásként, a vízügy pedig szolgálatként működik. A kézirat érkezett: 1993. V. 18. Dr. Váradi József Gyula old. építőmérnök, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium (KHVM) minisztériumi tanácsosa. „A mezőgazdaság és a vízgazdálkodás kapcsolata az Alföldön" c. konferencián (Szolnok, 1993. Ш. 17.) elhangzott előadás alapján.
