Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)
2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
Vízügyi Közlemények, LXXV. évfolyam 1993. évi 2. füzei RÖVIDEBB TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK, BESZÁMOLÓK A CSAPADÉK-LEFOLYÁS ALAKULÁSA ERDÉSZETI KISVÍZGYŰJTŐN KUCSARA MIHÁLY és VÍG PÉTER A vízháztartás egyik fontos része a csapadék-lefolyás összefüggés, amely különböző térbeli és időegységekben tanulmányozható (Salamin 1980). Más-más tér- és időegységben szemlélve a folyamatban résztvevő tényezők minősége, összetétele, hatása más és más. Épp ezért rendkívül fontos a csapadék-lefolyás jelenségének helyszínen, kísérleti és tájjellemző vízgyűjtőterületeken való tanulmányozása. Magyarországon, ahol az árvizek és a belvizek hatalmas pusztításokat, rendkívüli károkat tudnak okozni, a csapadék-lefolyás tanulmányozása már 1901-ben egyszerre három (Gladna-patak, Szernye-mocsár, Ferenc-csatorna menti lecsapoló rendszer vízgyűjtőjén) különböző domborzati! táj-jellemző területen elkezdődött (Gillyén 1910), majd 1950-78 között országos hálózattá alakult ( Kienitz 1973). Magyarországnak a táj-jellemző és kísérleti területek kifejlesztésében elért eredményeit egyrészt azzal lehet jellemezni, hogy - a Föld egészén 1965-ben működő mintegy 700 kísérleü és táj-jellemző terület átlagos hálózat-sűrűségének a magyarországi kereken 50-szeresen síírlíbh hálózatú volt (,Lászlóffy-Szesztay 1966); - az elért tudományos eredmények elismeréseként az UNESCO Nemzetközi Hidrológiai Decenniuma első rendezvényét, a hidrológiai táj-jellemző és kísérleü teriiletek első szimpóziumát Magyarországon tartották (Lászlóffy-Szesztay 1966). 1. Vízgyűjtő - erdészeti kisvízgyűjtő Vízgyűjtőterületek csapadék-lefolyás összefüggéseivel már sokszor, sokféleképpen foglalkoztak, amelyek túlnyomó többsége elsősorban a nagyobb térségekből levonuló vizek, azok között is az árvizek keletkezésének megismerését és előrejelzését szolgálják. Ennek megfelelően a jellemző területnagyság az országrésznyi területtől a kisvízfolyás vízgyűjtőjéig tart (Kienitz 1973). A vízügyi kísérleti rendeltetésű vízgyűjtők közül is elég kevés az 50 km 2-nél kisebb területnagyság és inkább a néhányszáz négyzetkilométer a jellemző (Domokos-Kovács 1983). Vízügyi szempontból a nagyobb vízfolyások vízrajzi jellemzője érdekes, s csak másodsorban, mint a terület vízháztartási sajátossága. Nagyobb teriileteken az egyes megjelenési fonnák jobban keverednek, hatásuk együttes hatásként jelentkezik, s így is vehetők számba. A nagyobb kiterjedésű kísérleü és tájjellemző teriiletek eredményeire alapozva nyolc Duna menti ország hidrológusainak összefogásával - elkészült Magyarország teriiA kézirat érkezett: 1993. II. 18. Kucsara Mihály oki. erdőménlök, az Erdészeti és Faipari Egyetem (EFE, Sopron) Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Tanszékének tanársegéde. Víg Péter oki. erdőmémök az EFE Termelóhely-ismerettani Tanszékének adjunktusa.
