Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)

2. füzet - Szalai György: Az USA mezőgazdasági vízgazdálkodása

Az USA mezőgazdasági vízgazdálkodása 177 Az Egyesült Államokban a szakmai politika következetesen és minden területen hierarchikusan épül fel. Egy példa a dombvidéki vízgazdálkodás területéről: a talaj erózió elleni védelmének programját szövetségi szinten indították, majd állami és helyi szinten is meghirdették. Az erózió elleni védelem politikája a nemzeti politika része lett. Ugyanakkor ez a politika része a mezőgazdasági erőforrás-védelmi politikának, amely utóbbi része a mezőgazdasági és környezeti politikának. A mezőgazdasági és környezeti politika része a hazai és nemzetközi gazdaságpolitikának, ez utóbbi viszont része a nemzeti biztonságpolitikának. Az eredményesség egyrészt e törvényekkel következetesen megalapozott, integrált, horizontálisan és vertikálisan egymásra épülő programokban s az eredményeket már a kidolgozásnál látó politikai koncepcióban benne rejlik. Másrészt az elmúlt 5060 év során szerves fejlődéssel kialakult egy olyan szervezet, a Talajvédelmi Szolgálat, amely a Mezőgazdasági Minisztériumon belül működve, lényegében egy kézben tart minden, a területi vízgazdálkodással kapcsolatos irányítást és amelynek munkáját a társadalmi munkások (önkéntes segítők, népszerűsítők, farmerek, iskolák stb.) tömege segíti, folyamatos párbeszédben a társadalommal. 2. Domb- és hegyvidéki vízgazdálkodás A talajerózió az USA jelentős területein még 50 szövetségi és állami erőfeszítései ellenére is komoly környezeti és gazdálkodási probléma maradt. A hagyományos, általánosan elterjedt gazdálkodási gyakorlat, mint pl. a kapásnövények monokultúrás termesztése, kevés szálastakannány-növényt tartalmazó vetésforgók alkalmazása, a növekvő méretű farmok egyetlen gépkezelő által történő művelése sok területen nehezíti a talajnak, mint természeti erőforrásnak a megőrzését. Hozzájárult a helyzet kialakulásához, hogy több szövetségi program, mint pl. az árunövénytermelési vagy a jövedelemtámogatási programok magasszintű bátorítást jelentettek a termelőknek, ami ellene dolgozott a hatékony talajvédő gazdálkodásnak. A talaj eróziója károkat okoz a gazdaságok területén belül és azokon kívül. A károk relatív nagyságának megítélése nagyon bizonytalan. A külső károk nagyságát az USA-ban évi 2-8 milliárd USD-ra becsülik. A felszíni vizekbe kerülő hordalék évi mennyiségének több, mint 50%-a származik 1,6-1,8 millió km

2 mezőgazdasági művelés alatt álló területről. Az USA növénytennesztéssel hasznosított területének egyötödét komolyan veszélyezteti az erózió. Becslések szerint a farmterületeken belüli évi eróziós kárérték 1-18 milliárd USD között van, bár az ilyen becslések komplexitásuk mellett korlátozott értékűek. Az évi összes talajlepusztulás (víz- és szélerózió) a mezőgazdasági területekről 2,7-3,1 milliárd tonna. Mintegy 500 ezer km

2 területet ítélnek erősen veszélyeztetettnek. Ebből kereken ezer km

2-t az általánosan elfogadott talajvédelmi gazdálkodási elvek szerint művelnek, további 100 ezer km

2 10 évre kimarad a termelésből s e kiesésért a Talajvédelmi Alap a fannercket kártalanítja. A növényi védőtakaró beáll e területeken. A Mezőgazdasági Minisztérium becslése szerint évi 800 millió tonnával csökken a talajlepusztulás a növényi takaró megerősödése után. A fennmaradó 260 ezer km

2 terület vagy folyamatosan kezelésbe kerül, vagy 1990-től kezdődően olyan kísérleti talajvédelmi beavatkozásokban részesül, amelyek eredményeként a talajvesz-