Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)
2. füzet - Szalai György: Az USA mezőgazdasági vízgazdálkodása
174 Dr. Szalai György A természeti erőforrások védelmére kidolgozott célkitűzések között ebben az időszakban különlegesen kiemelt szerepet kapott: - a mezőgazdasági területek eróziójából fakadó károk csökkentése, valamint - a felszíni és felszín alatti vizek minőségének védelme a nem pontszerű szennyezésekkel szemben, hogy ezzel megőrizzék a társadalom céljaira felhasználható vízkészletet. A két feladatcsoport mind szövetségi, mind állami szinteken a legkomolyabb problémának mutatkozik. Megoldásukhoz szövetségi szinten törvényi alátámasztást jelent az 1985-ös Élelmiszerbiztonsági Törvény és az 1987-es Vízminőségi Törvény. Ezek a szövetségi törvények állami szintű törvények kidolgozását is előírják. Az eróziós talajpusztulás csökkentésének kiemelt feladatát az Élelmiszerbiztonsági törvény által létrehozott Talajvédelmi Alap 10 év alatt az összes szántóterület 10%-án (mintegy 180 000 km 2) segíti a talajvédő növényi fedettség létrehozását. 1988 februárjáig, több, mint 10 000 km 2 területre kötöttek szerződést, ami annyit jelent, hogy megteremtették a lehetőségét évi 530 millió tonnás talajpusztulás megakadályozásának s ez 40001 km2 feletti fajlagos talajveszteség-csökkenést jelent. 1995-re a program összesen 800 millió t a1 talajveszteség-csökkenést irányoz elő. Az 5,4 milliárd tonnás felületi réteg erózió, vízmosásos erózió és szélerózió által nem szövetségi mezőgazdasági területeken évenként okozott talajveszteségből kb. 3,1 milliárd tonna a szántóterületeket szegényíti. Ezért a 10 éves program az átlagos 15%-os talajveszteség-csökkentésen belül a szántóterületeken ezt 26%-kal kívánja csökkenteni. A másik kiemelt feladat: a vízminőség védelme, a nem pontszerű szennyeződésekkel szemben. Ez a program azoknak a méréseknek, megfigyeléseknek az eredményein alapszik, amelyeket állami és szövetségi szinteken egyaránt nagyon rendszeresen végeztek a 80-as évek első felében. Ennek eredményeként először is jelentős előrehaladást értek el a pontszerű szennyezőforrások ellenőrzése területén, majd nagyobb figyelemmel fordultak a nem pontszerű szennyezőforrások, mint a természetes lefolyás, a lakott területek, bányák és mezőgazdasági- valamint erdőterületek felé. A széleskörű felmérés azt bizonyította, hogy azokon a viszonylag kis területeken ahol, a vízminőség nem felel meg a használat igényeinek, a nem pontszerű források, beleértve a mezőgazdaságot is, a tavak háromnegyed részét, a vízfolyások kétharmadát és az árapállyal érintett tengerparti területek felét szennyezi. A mezőgazdasági tevékenység a felszín alatti vizeket szennyező 16 legfontosabb forrás között a hannadik helyet foglalja el. A mezőgazdaságból eredő nem pontszerű potenciális szennyezőforrások: a lerakódás, tápanyagok, állati trágyák, peszticidek és sók. Egy 1984-es felmérés szerint, az ilyen jellegű szennyeződés 36 államban jelent közepes vagy súlyos problémát. A megelőzés, ill. a csökkentés első lépésének tartják az adott területek „legjobb gazdálkodási gyakorlat" (best management practices, BMP) kifejlesztését és alkalmazásának elterjesztését. A Mezőgazdasági Minisztérium, ill. a Talajvédelmi Szolgálat a szövetségi, állami és helyi szerveződésekkel együtt igen nagy erőfeszítéseket tesz arra, hogy a farmereket meggyőzze és egyben segítse a BMP alkalmazásában. Ugyanakkor széleskörű kutatómunka folyik a mezőgazdasági tennelési rendszerek és védelmi beavatkozások hatásainak minél pontosabb felmérésére, továbbá ana vonatkozóan, hogy hol és hogyan járni hozzá, vagy látszik hozzájárulni a mezőgazdasági tennelés a felszíni és felszín alatti vizek szennyeződéséhez.
