Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)

2. füzet - Szabó Tamás: Makrozoobentosz vizsgálatok a Tiszán

168 Szabó Tamás mint az állóvizeken. (Folyóknál pl. alig korlátozza a P- és N-kibocsátást.) Ez bizonyos mértékig indokolt: amennyiben feltételezzük, hogy a folyóvizeink mindenütt elég gyorsan áramlanak ahhoz, hogy - jelentős mennyiségű szervetlen hordalékot lebegtessenek, ami árnyékoló hatásával gátolja az algásodást, - a keveredés a szervesanyagok mineralizációjához elég oxigént vigyen a vízbe, - a mederben ne legyen üledékfelhalmozódás. Folyóvizeink egy része nem ilyen gyors áramlású, sok esetben nagy az áramlási sebesség néhány folyónk szennyvíz betorkollásánál, de - legalábbis a Tisza vízgyűjtőjén - minden víz már határainkon belül is előbb, vagy utóbb erősen állóvíz jellegű szakaszokba, medencékbe ér. Pl. Nyíregyházáról a Tiszalök fölötti duzzasztott szakaszra, a Sajó sekély, kavicsos medréből a Kisköre fölötti, igen lassú, mély vizekbe, Debrecenből a Körösök szinte álló vízrendszerébe, valamint az eddigiek és a Zagyva, Szolnok szennyvizeivel az Alsó-Tiszába (ami egyébként szintén duzzasztott meder, a jugoszláviai duzzasztómű révén). Újra kell gondolni az egyes folyószakaszok védettségi besorolásait, a folyók medrében szállított anyag mennyiségének figyelembe vételével. (A szállítás történhet a vízben oldva, vagy formáitan, a vándorló üledékben, de ez a három fázis egymásba át is alakul.) Ezek alapján a higítási szorzót is módosítani kell. Egy, a természetet és az egészséges környezet választó társadalom azt sem tűrheti, hogy folyóink, pl. a Tisza Szolnoktól a déli országhatárig, csak azért kelljen, hogy olcsón szállítsa el a szennyvizeket. A 3/1984-es rendelet ezt a szakaszt így kezeli. Ennek eredménye, hogy pl. a 70-es évek eleje óta Szeged fölött (Tápénál) az emberek alig, vagy egyáltalán nem is látnak tiszavirágot (Palingenia longicauda), pedig azelőtt itt is gyakori volt ez, a tudomány ismeretei szerint biztosan ma már csak a Tiszában (és talán a Drávában és a Donban) élő (Andrikovics et al. 1992), a magyar szívnek kedves rovar. Külön kiemelést érdemelnek a közvetlenül a duzzasztott, a mértékadó időszakokban igen lassan folyó szakaszokba vezetett szennyvizek. Ezeket az eseteket úgy kell kezelni, mintha a befogadó állóvíz lenne (pl. a Tisza és a Körösök duzzasztásánál). Egy duzzasztott folyóba érkező szennyvíz felhígul ugyan a vízhozamok függvényében, lebegőanyagtartalma azonban a betorkollás közelében kiülepedhet a folyó medrében, és ott felhalmozódva idővel észrevehetően károsíthatja a folyó vízminőségét. A lebegőanyag-tartalom mellett még figyelmet érdemel a duzzasztott mederbe torkolló medrek görgetett szerves anyaga is. Ezek a szerves anyagok nem feltétlenül származnak közvetlenül a szennyvízből, keletkezhetnek a duzzasztott nagy folyóba torkolló, a szennyvizet közvetlenül befogadó kisebb vízfolyásban is (pl. alga-, hínártörmelék). Nem valószínű, hogy a bírságolásnak kell a vízminőség-szabályozás legfontosabb eszközének lennie, bár kétségtelen, hogy a bírság a gazdasági érdekviszonyok kialakításának fontos eszköze. Elsődleges fontosságú a technikai, anyagi feltételek biztosítása: még sok drága szennyvíztisztítót kell létesíteni, a meglevőket szükség szerint továbbfejleszteni. A tisztítók létesítésével legalább egyenrangú, hogy életünkhöz környezetbarát vegyi anyagokat használjunk, és olyan technológiákat (az iparban, háztartásban, mezőgazdaságban), amelyek minél kevesebb szennyezőanyagot termelnek.