Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)

2. füzet - Szabó Tamás: Makrozoobentosz vizsgálatok a Tiszán

Makrozoobeniosz vizsgálatok a Tiszán 165 2. 2. Mennyiségi vizsgálatok Az 1989-től 1991-ig végzett vizsgálataink során azt tapasztaltuk, hogy a Tiszalök fölötti duzzasztott Tiszában a makrozoobentosz egyedsűrűsége jelentősen növekedett. Az egyedsűrűség növekedése ráadásul olyan állatfajok esetében történt, melyek testmérete nagyobb, mint az első vizsgálati év jellemző állataié. A biomassza tehát még nagyobb mértékben nőtt, mint az egyedsűrűség. 1989 szeptemberében az egész magyarországi Tiszára kb. 1000 inr

2-es abundancia voltjellemző. Néhol valamivel kisebb, de Szolnok és Szeged alatt határozottan nagyobb - max. 2500 im2 -, és egy Kisköre fölötti „duzzasztott" mintában 7000 inr

2 is előfordult (KÖVÍZIGKRL 1990). Egy évvel később (1990 szeptemberében) Tiszalök és Tokaj között 4 folyószelvény vizsgálata során már 7000 inr

2-t találtunk, és ebből a majdnem a felét kitevő árvaszúnyoglárvák (Chironomidae) között a kifejezetten nagy testűek száma 3-5-szöröse volt a kicsikének. 1991 márciusában Tiszalök és Dombrád között (4 szelvény alapján) az egyedsűrűséget már 10 000 inr

2-nek találtuk, és továbbra is jellemző volt a sok nagytestű állat jelenléte (KÖTI-VÍZIG RVL 1991). 1991. júliusi mintasorozat kotróhálóval vettük, ez a sorozat a szatmárberegi Tiszáról hozott faunisztikai adatokat. 1991 őszén tájékozódó vizsgálataink alapján a tavaszihoz hasonló volt az abundancia és a biomassza a Tiszalök fölötti duzzasztott szakaszon. A mennyiségi vizsgálatok alapján megállapítható, hogy sem az egyedszám, sem a biomassza növekedése a Tisza teljes magyarországi szakaszára nem volt jellemző. Ezt bizonyította az a mintasorozatunk, melyet Nagykörénél (Kisköre és Szolnok között) vettünk 1991-ben hat hónapon át havi gyakorisággal. Ebben a sorozatban a két évvel azelőttihez hasonló, kb. 1000 inr

2 volt a makrozoobentosz mennyisége. A vizsgálati idő alatti néhány évben a Tiszalök fölötti duzzasztásban eddig soha nem tapasztalt vízminőségi helyzet alakult ki: 1990 óta ('9 l-ben és '92-ben is) augusztusban a Tiszalök fölötti duzzasztott Tiszában jelentős oxigénhiány alakult ki (1 gm-3 alatti 0

2-koncentrációk). Az első ilyen rendkívüli állapotban (1990-ben) halak, rákok, tiszavirág lárvák (Ephemeroptcra) nagymértékű pusztulása is bekövetkezett. Az oxigénhiány ténye és az üledék érzékszervi megfigyelése alapján (finom szemcséjű, laza, inkább szerves, mint tisztán ásványi) a makrozoobentosz szaporodás oka igen nagy valószínűséggel tápanyagdúsulás, illetve felhalmozódás lehetett. A felszíni vizek minősége szempontjából azért baj, ha az üledékben sok szervesanyag halmozódik fel, mert a lebegőanyag kiiilepedése révén a víz tisztul ugyan, a fenéken felgyűlt anyagok azonban vissza is kerülnek a vízbe. Gondoljuk el a következő elméleü példát: egy 20 km-es folyószakasz üledékéből állandó sebességgel keriil pl. a szervesanyagból mineralizálódott oldott foszfor a folyó vizébe; minél kisebb a víz sebessége, egy adott víztest annál több foszfort kap az üledékből. Ez a foszforadagolás különösen meleg, napos időben nyilvánvalóan növelni fogja az algaprodukciót. Ráadásul a tartósan meleg, napos időjárás egybeesik a kis vízhozammal, a kis vízhozam a duzzasztott Tisza-szakaszokon pedig majdnem nullára csökkenti a folyó áramlási sebességét. (1991 szeptemberében Tokaj környékén méréseink szerint 0,22 ms 1 = 0,K km/ó sebességgel folyt a Tisza.)