Vízügyi Közlemények, 1993 (75. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, LXXV. évfolyam 1993. évi 1. fi

lzet KÖNYVISMERTETÉS MIKE KÁROLY: MAGYARORSZÁG ŐSVÍZRAJZA ÉS FELSZÍNI VIZEINEK TÖRTÉNETE Aqua Kiadó, Budapest, 1991. 698 oldal, 260 ábra, 39 táblázat. A tudományos értékű mű teljeskörű áttekintést és összefoglalót ad hazánk felszíni vizeinek kialakulásáról és napjainkban is tartó változásairól. Összefoglalja a Vízgazdálkodási Kutatóközpont (VITUKI) Hidrológiai Intézetének medermorfológiai kutatási eredményeit, továbbá a Nemzetközi Földtani Korrelációs Projekt (IGCP) magyarországi munkaközösségének eredményeit és a szerző több évtizedes kutatási eredményeit tartalmazza, de kisebb kiegészítő részleteket más szerzők kéziratos, vagy publikált anyagaiból is közöl. A könyv a felszíni vizekkel kapcsolatos kutatástörténeti adatokat és módszertani elemeket is tartalmaz. Tárgyalja a felszíni vizek mederváltozásait döntő módon befolyásoló földtörténeti eseményeket, kéregmozgásokat és azok nyomán kialakult rétegtani és szerkezeti viszonyokat. A szerző változatosan áttekintette azokat az éghajlati tényezőket és hatásokat is, amelyek szerepet játszanak a mederváltozások hosszútávú alakulásában. Felbecsülhetetlen gyakorlati értékű részletek hasznos információkat és adatokat tartalmaznak a vízrendszerrel kapcsolatos emberi tevékenységekről és a folyószabályozó beavatkozásokról. A könyv érdemei közé tartozik az, hogy a földtörténeti és ősvízrajzi események tárgyalásakor a gazdasági és műszaki szempontokat is szem előtt tartja. Mike Károly új módszerek egész sorát alkalmazza az összefüggések feltárására, az események rekonstruálására, és ezáltal olyan tényekre is fény derül, melyek eddig teljesen ismeretlenek voltak, vagy csak hipotézisek szintjén fordulnak elő a szakirodalomban. A módszerek egy részét a bevezetésben, más részét az elért eredményekkel együtt ismerteti. Ismeretes, hogy a hajdani felszíni vizeknek csaknem minden üledéke hasznosíüiató a gazdaság különböző területein, hiszen akár a mocsarak tőzegére, a tavak agyagára, mésziszapjára, homokjára, akár a folyók kavicsára, homokjára gondolunk, tudjuk, hogy azok mind hasznosítható anyagok. Az ősvízrajz derít fényt az üledékek térbeli helyzetére és minőségi eloszlására. Vízbeszerzés szempontjából például nem mindegy, ha egy ősi folyó kavicsos, homokos üledékéről az derül ki, hogy bő csapadékteriilet felől lejt-e a szárazabb felé, vagy ellenkező irányban, hisz annak vízutánpótlása nagyon lényeges. Az sem mindegy, hogy milyen környezettel érintkezik a folyóvízi üledéksáv, milyen más rétegekkel van kölcsönhatásban; vízvezető, víztároló rétegekkel érintkezik-e, vagy vízzáró közegbe van-e beágyazódva. Az ősvízrajzi események ismerete az öntözéses gazdálkodás lehetőségeinek feltárása is jó alapokat ad, hiszen a felszín közelében lévő vízadó rétegek csőkutas öntözést tesznek lehetővé. A folyóvízi kavics és homok egyébként elsőrendű építőipari nyersanyag. Feltárásnak gazdaságossága sokban függ a földtörténeti múlt ismeretétől.