Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)

1. füzet - Bratán Mária-Hajós Béla: A Duna Tolna megyei mellékág/holtág-rendszere

A Duna Tolna megyei mellékág/holtág-rendszere 87 A holtág vízminőségének további javítása érdekében szükséges az eddig betáplált szennyvíziszap kotrása. A mederkotrás mértékét a hasznosítási igény függvényében lehet meghatározni: az üdülési célokra használt részeken 1,5-2,0 m vízmélység kialakítására kell törekedni. 5.2.4. A Gemenci Tájvédelmi Körzetben az erdőterületek rendszeres élővízellátását a Duna és a mellékágak kapcsolatának rendezésével, azok gravitációs összekötésével kell és lehet megoldani. A tervezési munkákat megelőzően szükséges a térség ökológiai viszonyainak feltárása, a hidrológiai, morfológiai és egyéb természeti kölcsönhatások tisztázása. Az összefüggések felismerése után csak az ökológiai szakemberek által előírt feltételek (vízhozam, vízszint) biztosítása lehet a mérnökök feladata, ellentétben a korábbiakkal, amikor legfeljebb a várható környezeti hatásokat becsülték meg. A Gemenci Tájvédelmi Körzet a Duna hullámterében van. A mellékági medrek felújítása szakmailag könnyű feladatnak tűnik: kotrásokkal, és a jelenlegi mellékág-áttöltések részben vagy egészben való megszüntetésével biztosítani lehet a megfelelő vízterületet és vízminőséget. A kotrások lehetőségét a mederfelvételek alapján megvizsgálták. A javasolt kotrási fenékszintet DB 1,5 - m szintben határozták meg, 20 m és 10 m fenékszélesség, valamint 1:4-1:5 rézsűhajlás feltételezésével. A kotrás végrehajtása után az eddig észlelt legkisebb jégmentes vízállás esetén is (bajai vízmércén +0,74 m) min. 0,50 m vízborítás biztosítható a mellékág legkritikusabb helyein is. A javasolt kotrási mélység a vízjárás szempontjából is biztonságos. 1983 őszén a dunaföldvári és paksi vízmércén rekord kisvizeket észleltek. Ugyanebben az időszakban a bajai vízmércén +0,93 m volt az észlelt LKV, ami 0,19 m-rel magasabb az észlelt jégmentes minimumnál. A kotrási anyag gazdaságos elhelyezése viszont elég nagy probléma. A kotrás mellett lehetőség van gravitációs vízpótlásra is a Veránkai mellékágból, továbbá három szivattyús átemclési lehetőség: a Holt-Sióból, a Gemenci-Holt-Dunából és közvetlenül a Dunából. A vízpótlás költsége nagymértékben függ a szükséges kotrási munkától, az építendő vízkormányzó művek számától, a vízkivétel helyétől és kapacitásától. IRODALOM Antal Gábor: A faddi-holtág ideiglenes üzemelési szabályzata (kézirat) KDT VÍZIG, Székesfehérvár, 1983. BME: Fadd-Tolnai holtágrendszer vízpótlása és vízminőségvédelme (kézirat). Vízellátás - Csatornázás Tanszék Budapest, 1990. Bratán Mária: A fadd-dombori üdülőterület. Vízügyi Közlemények, I XIX. évf. 2. füzet, 1987. Bulan szky György: A Tolna megyei holtágak kialakulásának története, (kézirat) KD T VÍZIG, Székesfehérvár, 1989. Ihrig Dénes: A magyar vízszabályozás története, Műszaki Kiadó, Budapest, 1973. Kiss István: A Tolna megyei dunai holtágrendszer korszerűsítési kérdései (kézirat). KDT VÍZIG, Székesfehérvár, 1989. Kolossváry Gábor: A Tolnai-holtág vízszintszabályozása (kézirat). KDT VÍZIG Székesfehérvár, 1989. Tőry Kálmán: A Duna és szabályozása. Akadémia Kiadó, Budapest, 1952.