Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)
1. füzet - Bratán Mária-Hajós Béla: A Duna Tolna megyei mellékág/holtág-rendszere
78 Bratán M. és Hajós В. 4. ábra. A Sió torkolati mű alvtzi havi középvízállásai Fig. 4. Monthly mean water levels of the tailwater of the sluice at the mouth section of Canal Sió Bild 4. Monatliche mildere Wasserstände im Unterwasser des Mündungsbauwerkes des Sió-Kanals Рис. 4. Средние месячные уровни воды в нижнем бьефе сооружения в устье Шио Gemenc sajátos növény- és állatvilága a Duna változó vízjárásához igazodva alakult ki. A területet a folyó árvizei időnként elöntik. Az árhullámok levonulása után a víz helyenként kintreked, kisebb tavak, mocsaras területek keletkeznek. A mocsarasodás egyik fő oka, hogy a tájvédelmi körzet belső közlekedésének kialakításánál, a vad-menekülő utak építésénél, a táblahatároknál és egyéb erdészeti tevékenységek során a természetes mélyvonulatokat kb. 25 helyen áttöltötték. Az áttöltésekbe azonban lefolyást biztosító műtárgyakat nem építettek Ezzel megszüntették azt a természetes vízmozgási lehetőséget, amely a Dunán levonuló árhullámok során kialakult. A helyzet javítása érdekében utólag 7 db csőátereszt építettek a legkritikusabb helyeken. A tájvédelmi körzet legjelentősebb mellékága (3. ábra) a Rezéti-Holt-Duna (veránkai mellékág) amely az 1893-1900 között végrehajtott Sükösd-Csanád-Koppányi kanyarok átmetszésével keletkezett. A Rezéti-Holt-Duna ugyan élővízfolyás azonban az 1,2-3,1 km közötti szakaszon kialakult erős feliszapolódás miatt jelenleg csak 3,00 m-t meghaladó bajai vízállásnál (éves átlagos tartóssága 280 nap) alakulhat ki összefüggő vízfelület a mederben. A mellékág jobb vízellátása érdekében a felső torkolati szakaszt 1982-ben kikotorták, a torkolat felett 1940-ben épített két jobb parti keresztágat (1488,7 és 1488,2 fkm) 1983-ban megrövidítették. A Gemenci Tájvédelmi Körzet vízrendszerének - az árvizekkel érkező lebegtetett hordalék egyrészének lerakódása mellett - eutrofizációs folyamata felgyorsulásában még közre játszanak: - A nyereségcentrikus erdőgazdálkodás fajtaváltást eredményezett, így napjainkban már csak mintegy 30%-os területi eloszlásban találhatók meg az eredetileg jellemző mocsár ártéri erdőterületek. A többi területeken művi, tájidegen erdőtelepítések történtek;