Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)
1. füzet - Csipai Imre-Domokos Miklós-Jóna Zoltán-Körtvélyi Kálmán: A belvízkárok további mérsékléséhez szükséges intézkedések a kiskörei-tározó hatásterületén
38 Csipai I., Domokos M., Jóna Z. és Kört\'élyi K. A mégoly költségigényes meliorációs tervek gyorsított ütemű megvalósítása nélkül a belvízi főcsatornák és szivattyútelep-kapacitások viszonylag jelentős (zömmel már megvalósult) fejlesztése ellenére sem számíthatunk a - főleg az eredeti természeti adottságok és kisebb részben a tározó okozta - belvízi panaszok számottevő mérséklődésére. A térségi meliorációt tehát az egész hatásterületen mielőbb, ütemezetten kell megvalósítani; kiindulásul a korábbi tervek használhatók fel, értelemszerűen korszerűsítve többek között a földtulajdon-viszonyok időközbeni megváltoztatásának figyelembevételével, de elsősorban a gazdaságosság követelményének új szemléletű érvényesítésével. A tározó hatásterülete közigazgatásilag erősen megosztott, ezért ajánlatos lenne annak imént javasolt meliorációját - a lehetőségekhez képest - az eddiginél erősebb központi irányítással és kiemelt támogatással megvalósítani. Különösen vonatkozik ez az ún. közvetlen hatásterületre, amelynek belvíz- és talajvízjárásában a tározó hatása - az eredetileg is kedvezőtlen természeti viszonyokhoz járuló többletként - a leginkább kimutatható, tehát a talajcsövezésnek a komplex beruházás részeként történő megvalósítása gazdaságossági szempontból is feltétlenül indokolt. A tágabban értelmezett hatásterületen viszont a tározó léte és a melioráció szükségessége közötti összefüggés, eddigi ismereteink szerint, már nem mondható ki ilyen egyértelműen, tehát itt a (zömmel az eredeti természeti viszonyok miatt szükségesnek látszó) melioráció gazdaságosságának, ill. költségviselésének elbírálása már más szempontok szerint történhet. A meliorációhoz szorosan hozzátartozik a területhasznosítási módok ésszerűségének felülvizsgálata és ennek alapján a gazdaságilag szükséges (vissza)változtatások bevezetése, pl. a mélyfekvésű területeken az eddig sokszor erőszakolt szántóföldi művelés helyett a rét-legelő-, ill. erdő-hasznosításnak a (vissza)honosítása. 4. Л DV = 90,50 m A.f. duzzasztási szint mellett szükséges intézkedések A Kiskörei-tározó duzzasztási szintjének 1,50 m-rel való megemelése a tágabban értelmezett belvízi hatásterület kiterjedését keresztirányban várhatóan alig változtatja, a közvetlen hatásterület sávját érezhetően szélesítheti, hosszirányban viszont jelentősen - a bal parton a tiszadobi magaspartig, a jobb parton a taktaközi belvízrendszer alsó szakaszáig - megnöveli. A duzzasztási szint emelés ésszerűségének, ill. indokoltságának vizsgálatával nem foglalkozunk (Tarnóy 1992), csupán a feltételezett emelés becsülhető belvízi hatásainak körvonalazására, ill. az ezzel kapcsolatban várhatóan szükséges intézkedések vázolására szorítkozunk. Elöljáróban hangsúlyoznunk kell, hogy - belvízvédelmi szempontból - a duzzasztási szint emelésére csakis azután kerülhet sor, hogy egyrészt a jelenlegi duzzasztási szint mellett szükséges, másrészt a megemelt duzzasztási szint belvízi hatásainak ellensúlyozását célzó valamennyi beavatkozást előzetesen, idejében végrehajtották. A tágabban értelmezett régi hatásterületen a duzzasztás megemelésének a hatása leginkább a szivárgó - és ezzel a szivattyúzandó - vízmennyiség érezhető megnövekedésében jelentkezik, tehát fokozott csatorna- és kavicskút-karbantartási igénnyel és megnövekedett szivattyúzási üzemköltséggel jár.
