Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)

4. füzet - Pálfai Imre: Vízkészlet-gazdálkodás az Alföldön

368 Vízkészlet-gazdálkodás az A l földön víz szivárog be a mederbe. Ez növeli a vízfolyás vízhozamát és fékezi a vízszín süllyedését. Talán ez a jelenség az egyik magyarázata annak, hogy az ilyen vízfolyások alig érzik meg a belőlük való vízkivételt. 5. Vízkészlet-vízigény mérlegelés A vízkészlet-vízigény mérlegelést a vízigény-típusok (lakossági, ipari, mezőgazdasági stb.), illetve azok aránya szerint célszerű elvégezni (Domokos 1983). Kitüntetett figyelmet kíván az öntözővízigény, mely minden más vízigény-típusnál jobban reagál az időjárás változására. A közös időjárási okból eredően: minél kisebb a tárgyévi vízkészlet, annál nagyobb az öntözőigény. Az öntözés gazdasági jelentősége éppen azokban a különösen száraz években nő meg, amikor legkevesebb a vízkészlet. Magyarországon az öntözést - néhány kivételtől eltekintve - elsősorban nem a termelés növelése, hanem a termelés biztonságának fokozása érdekében végzik. Ezért nehéz a termelőkkel olyan megoldást elfogadtatni, amely szerint az öntözést éppen akkor kellene korlátozni, amikor arra a legnagyobb szükség van, amikor éppen a legnagyobb kárt lehetne elhárítani. Ilyen megoldás esetén az öntözési beruházások sohasem terülnének meg. Az időjárás erős változékonysága a vízszállító létesítmények kapacitás-kihasználására is rányomja bélyegét, s előtérbe helyezi a kettős vagy több rendeltetésű létesítmények alkalmazását. Az öntözővízigény további sajátossága, hogy - kivéve a rizs öntözését - számottevő csurgalékvíz, vagy használt víz nem keletkezik, tehát a vízforgalom lényegében egyoldalú. Ebből kifolyólag az ilyen vízhasználat nem terheli szennyezőanyagokkal a vízkészletet. 6. A vízigény-kielégítés energiaszükséglete A vízigény-kielégítésnél - amint arra Dávid (1979) már régebben fölhívta a figyelmet - mérlegelni kell a vízellátás (vízszállítás) energiaszükségletét is. A fajlagos, vagyis az egységnyi vízhozamra vonatkozó energiaszükséglet lényegében a vízforrástól való távolságtól és a szintkülönbségtől függ. Utóbbi pozitív, vagy negatív előjelű is lehet, azaz a vízhasználat földrajzi helye vagy magasabban, vagy alacsonyabban van, mint a vízkészlet (vízfolyás, tó stb.) energiaszintje a vízkivétel helyén. Az ország számos térségében (pl. a Duna-Tisza közi hátságon) azért nincs a mai napig sem számottevő vízhasználat, mert az igénybe vehető felszíni vízkészlet túlságosan messzire és túlságosan alacsony szinten áll rendelkezésre. A vízszállítás távolsága - a műszaki megoldástól függően - a vízveszteségre (így a bruttó vízigényre) és az energiaveszteségre is kihat. A fajlagos energiaszükséglet nem állandó érték, hanem a vízforrás vízszintingadozástól függően változik. A vízlépcsők létesítésének egyik fő célja éppen a vízfolyás energiaszintjének növelése, ezáltal a vízellátás fajlagos energiaszükségletének csökkenése, lehetőleg olyan mértékben, hogy gravitációs vízvezetésre nyíljék mód. Víztakarékos technológiák alkalmazásával is jelentősen lehet csökkenteni az energiaigényt, ezért az ilyen technológiák bevezetése olyan régiókban különösen indokolt, ahol a vízellátás fajlagos