Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)

1. füzet - Csipai Imre-Domokos Miklós-Jóna Zoltán-Körtvélyi Kálmán: A belvízkárok további mérsékléséhez szükséges intézkedések a kiskörei-tározó hatásterületén

Vízügyi Közlemények, LXXIV. évfolyam 1992. évi 1. füzet A BELVÍZKÁROK TOVÁBBI MÉRSÉKLÉSÉHEZ SZÜKSÉGES INTÉZKEDÉSEK A KISKÖREI-TÁROZÓ HATÁSTERÜLETÉN DR. CSIPAI IMRE, DR. DOMOKOS MIKLÓS, JÓNA ZOLTÁN és KÖRTVÉLYI KÁLMÁN Előző tanulmányunkban (Csipai etaL 1991) a Kiskörei-tározó hatásterületének belvízi öblözeteire vonatkozóan összegyűjtöttük a vízlépcső 1983. évi üzembelépését megelőző 8-20 éves időszak, valamint az azt követő 15 éves időszak belvízi eseményeinek jellemzőit (a belvizes időszak tartama, az elöntés kiterjedése és időtartama, szivattyúzott vízmennyiség stb.), majd összehasonlítottuk a két időszak statisztikai jellemzőit. Az összehasonlítás eredménye szerint „a két vizsgált időszaknak a hatásterület átlagát jellemző belvízjárási mutatói nem térnek el szignifikánsan egymástól." Mindezt a tározó kétségtelen belvíznövelő hatásának és a vízlépcső létesítésével kapcsolatban elvégzett jelentős belvízvédelmi kapacitás-növelés kompenzáló hatásának az eredőjeként értékeltük. Ez a következtetés természetesen nem volt összhangban a Kiskörei-vízlépcső hatásvizsgálatához egyidejűleg összeállított többi szakvélemény mindegyikével. Különösen szembeötlő az ellentét a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tanulmányának egyes megállapításaival, amelyek lényegében az érintett mezőgazdasági üzemek - köztük a dél-borsodi termelőszövetkezetek - már régóta hangoztatott panaszait ismétlik (talajvízszint-emelkedés, belvizesedés, fakadó vizek, talajszikesedés, árvízgyakoriság-növekedés, közlekedési nehézségek, terméskiesés, a lakosság elszegényedése, stb.) A vízlépcső káros hatásait ilyen szélsőségesen, ill. egyoldalúan hangsúlyozó állítások - véleményünk szerint - általában azért tévesek, mert az utóbbi években jelentkezett minden belvizes problémát kizárólag a vízlépcső hatásának tulajdonítanak, figyelmen kívül hagyva a hatásterület duzzasztás előtti belvízi állapotát. (Köztudott ugyanis, hogy a hatásterület jelentős része, természeti adottságainál fogva, mindig is különösen belvízveszélyes volt.) A vízlépcsőnek tulajdonított káros hatások tárgyilagosan csakis a duzzasztás előtti és utáni állapot összehasonlításával határozhatók meg (Csipai et aL 1991). A Kiskörei-tározó hatásterületén a jelenlegi DV = 89,00 m A.f. duzzasztási szint mellett is kétségtelenül meglevő belvizes problémák kellő szintű mérsékléséhez szükséges intézkedéseken kívül foglalkoznunk kell a távlati alternatívaként szóbajöhető, megemelt DV = 90,50 m A.f. duzzasztási szint megvalósulása esetén szükséges teendőkkel is, még ha ennek a duzzasztási szintnek a megvalósulása jelenleg nem látszik egyhamar valószínűnek (Tarnóy 1992). Korábbi tanulmányunkban (Csipai et al. 1991) ugyanis egyáltalán nem tagadtuk a belvizes problémák létezését, csupán azt állítottuk, hogy azok a duzzasztás kezdete óta átlagosan nem súlyosabb, mint amilyenek a duzzasztás előtt voltak. A kézirat érkezett: 1991. XII. 12. Dr. Csipai Imre oki. mérnök, a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság (TT VÍZIG, Debrecen) ny. osztályvezetője. Dr. Domokos Miklós oki. mérnök, oki. alk. matematikus, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont (VITUKI, Budapest) tudományos főmunkatársa. Jóna Zoltán oki. mérnök, a Közép-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatósága (KTV VÍZIG, Szolnok) csoportvezetője. Körtvélyi Kálmán oki. mérnök, szakmérnök, az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság (ÉM VÍZIG, Miskolc) Miskolci szakaszmérnökségének vezetője.