Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)
3. füzet - Führer Ernő: Intercepció meghatározása bükk, kocsánytalan tölgy és lucfenyő erdőben
286 Führer Ernő A mérőhelyek éghajlata a csapadékeloszlás (I. táblázat) miatt szubalpin jellegű. A vizsgált 3 év csapadékadatai eltérnek a sokéves átlagtól. A csapadék 1988-ban 699 mm volt, ami 5%-kal, 1989-ben 601 mm, ami 19%-kal, 1990-ben pedig 651 mm, ami 12%kal kevesebb, mint a sokéves átlag. Összességében tehát a vizsgált évek egy szárazabb periódust öleltek fel. A vegetációs periódus esetében 1988-89 a sokéves átlagnak megfelelő, míg 1990 meglehetősen száraz volt. A nem vegetációs periódusban (X-IV. hónapok) meglehetősen kevés csapadék esett 1989-ben de 1988-ban is kevesebb csapadék hullott, mint a sokéves átlag. Természetesen a csapadék hasznosulásának mértékét nagymértékben befolyásolja a csapadékos napok száma és a csapadékmennyiségek eloszlása. A vizsgált 3 év vegetációs periódusában a 20 mm-nél nagyobb csapadékű napok csapadékösszege a vegetációs periódusban hullott összes csapadékmennyiség 34%-át, a 10-20 mm közötti csapadékű napok csapadékösszege pedig annak 32%-át tette ki. A geológiai és talajviszonyokat tekintve az őskőzetet kavicsatakaró és különböző üledék fedi. A kavicstakaró anyagát kristályos kőzetek képezik. A talajképző kőzet a bükkös és kocsánytalan tölgyes mérőhelyen gnejsz, míg a lucosban lösz. A kialakult genetikai talajtípus a lucosban agyagbemosódásos barna erdőtalaj, a bükkösben és kocsánytalan tölgyesben pedig már annak podzolos változata. A differenciálpórustér megoszlása mutatja, hogy a bükkösben és kocsánytalan tölgyesben a nagy kövesség mellett megjelenik egy közepes méretű kapilláris-gravitációs és egy gravitációs pórustér, mely terek a csapadék felülről lefelé történő szivárgásában (elvezetésében) jelentős szerepet játszanak. Lucos ökoszisztémában a differenciálpórustér megoszlására jellemző, hogy a nagyméretű kapilláris térhez elméletileg közel ideális arányban társul a kapilláris-gravitációs és gravitációs terek mérete. Itt nem tapasztalható a kapilláris tér hirtelen beszűkülése a 0,50-1,00 m-es mélységben, mint ahogy az a bükkösben és a kocsánytalan tölgyesben megfigyelhető. A kísérleti területeket úgy választottuk ki, hogy az sík, lefolyástalan legyen. 4. Eredmények Az 1988-90 években hetente elvégzett mérések adataiból havi átlagokat képeztünk és vegetációs és nem vegetációs periódusokra vonatkoztatva értékeltük. A bükkös állományokban mért adatokat a II. táblázatban adjuk meg. Bükkösben a szabadtéri csapadék 84%-a jut - három év átlagában -az erdő avartakarójára. Ebből következik, hogy a korona (lombozat, ágak, fatörzs stb.) csapadékvisszatartása, vagyis az. intercepció átlagban 16%. Télen kevesebb (10%), mert a benedvesedő felület jóval kisebb (nincs levélzet) mint nyáron, amikor is az intercepció értéke már eléri a 20%-ot. A bükkös avartakarójára hulló csapadék (P ato t = 577 mm) egyrésze a koronán közvetlenül átesve, vagy arról lecsöpögve (Р я\ = 478 mm) jut az avartakaróra, míg másik része - lényegesen kisebb - (Р я 1 = 99 mm) a fa törzsén csurog le. A három év átlagában koronán áthulló csapadék a szabadtéri csapadék 69%-a, míg a törzsi lefolyás 15%-a volt. A legkevesebb csapadékű, kimondottan száraznak tekinthető évben (1989-ben P = 656 mm) Р яI = 410 mm értéke a legkisebb (63%), az átlagnak megfelelő vagy
