Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)
1. füzet - Fejér László-Koltay József: Gróf Széchenyi Istvánra emlékezve: A vízgazdálkodási társulatok múltja és jelene (I. rész)
26 Fejér L. és Kolt ay J. szerveződő rendszerét. A nagybirtok megszüntetésével a társulatok egyik alappillére dőlt ki. A parasztság hangulatára érzékenyen figyelő koalíciós kormányzat számára politikai kérdést jelentett, hogy a társulatokban immár érdekeltté váló, de a szükséges anyagi erővel nem rendelkező széles tömegek miként tudnak beilleszkedni a társulatokba, s azt miképpen lesznek képesek a kormány által megkívánt irányba terelni. Az amúgy azonos feltételekkel földhöz juttatott parasztok, mint a vízi társulatok tagjai új gondokkal találkoztak. A nagybirtok fennállása idején a nagyobb egységet alkotó ártéri parcellák megoszlottak az egyes vízborítási osztályok között, tehát a birtokos hozzávetőlegesen az átlagos vízszabályozási terhet viselte. A földreform után a kis, 4-5 holdas telkek viszont, vagy az olcsóbb, vagy a drágább vízborítási osztályba estek, így a parasztgazdák egymáshoz képest már az induláskor eltérő terheket kényszerültek vállalni. A társulatok ilyen körülmények között hiába vetették ki tagjaikra az ártéri hozzájárulást, annak a társulati kasszába történő behajtását nem remélhették. A leromlott adófizetési morál miatt kénytelenek voltak minden addiginál nagyobb állami támogatást igénybe venni. A kormányzat, illetve a „mindenható" Gazdasági Főtanács - tekintettel a kialakult helyzetre - számos tervet dolgozott ki a helyzet végleges megoldására. Már a kezdet kezdetén felvetették az államosítás végrehajtását, de a társulati mozgalom, zömében kisgazdapárti, vezetőségének heves tiltakozására időlegesen elálltak szándékuktól. Később, 1948-ban Vas Zoltán a Tisza-Dunavölgyi Társulat közgyűlésén bejelentette a kormányzat államosítási döntését. Vas Zoltán a következőkkel indokolta az állami vezetés lépését: „Kétségtelen, hogy amikor az ármentesítő társulatok megalakultak, ez az alakulás az önsegélyezés alapján történt, de az az idő, amikor a parasztság kénytelen volt az államtól elhagyatottan csak az önsegélyre támaszkodni, egyszer s mindenkorra elmúlt. Л kormányzat számára az ármentesítés kérdése országos kérdés. Ezért halad a kormányzat az államosítás útján és ezért fogja megvalósítani az ármentesítő társulatok államosítását. Nem az a fontos, hogy mi lesz az ármentesítő társulatokkal, mint jogi fogalmakkal, hanem hogy mi lesz az országgal és az ármentesítéssel. Lehetetlen, hogy Magyarországon a társulatokkal, a vízügyekkel több hivatal foglalkozzék. A kormányzat létre fog hozni egy olyan vízügyi szervezetet, amely a vízgazdálkodás minden kérdésével egységesen fog foglalkozni. Az, hogy a kormányzat a vízkérdést megoldja, éppen olyan fontos, mint ahogy gyárakat épít, vasutakat épít és így tovább. A vízgazdálkodást be kell építeni a hároméves terv gondolatába, mint országos programot!" (A Tisza-Dunavölgyi 1948). Az egységes vízügyi szervezetet, aminek létrehozási szándékával a döntést indokolták, végül is csak 1953-ban hozták létre, de csakhamar kiderült, hogy a vízgazdálkodási feladatok végrehajtásában nem lehet nélkülözni a társulatok már korábban megismert előnyeit a munkák pénzügyi alapjainak előteremtésében és a munkák érdekeltségi alapon történő elvégzésében. Ezért a megváltozott tulajdonviszonyok alapján 1957-ben megindult a társulatok újbóli szervezése.
