Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

228 Gál Dénes H2 ábra A „lassú" buzgár kialakulása Fig. 2. Development of "slow"soil boils Bild 2 Entstehung eines „langsamen" Qualmes Рис. Z Формирование „ медленной

" суффозии ezért kialakulása közben van idő védekezésre. Ráadásul az áttörést okozó konkrét esetek előzményeként egyszer sem volt bizonyítható, hogy a szakadás a lassú buzgár okozta talajkihordás hátrarágódásából származik. Az előjel nélküli, gyors tönkremenetelre Szepessy (1983) két tipikus esetet ismertet. Az egyik az 1954. évi szigetközi, árványrárói Duna jobb parti gátszakadás, melynek véletlenül egy tapasztalt vízimérnök volt a szemtanúja. E szerint a szeme láttára a gát lábától 5 m-re fél méteres átmérővel jelent meg a mentett oldalon feltörő iszapos vizet szállító buzgár, s a gát ennek következtében egészen rövid idő alatt beszakadt (,Stelczer 1955). (Teljesen hasonló volt a néhány órával később bekövetkező bodaki szakadás jelensége is. Ugyancsak sűrű iszapot hozott fel Rajkánál, a Mosoni-Duna medrében feltört buzgár is. Figyelemre méltó az is, hogy mindhárom helyen - Ásványráró, Bodak, Rajka - az árvédelmi töltést régi meder keresztezte. Szerk.) A második, az 1980-as Kettős-Körös hosszúfoki szakaszon történt szakadásnál reggel 6.00 órakor még semmiféle veszélyes jelenséget, szivárgást nem észleltek. 35 perccel később hirtelen nagy erővel tört fel a víz a szemtanúktól 150 m távolságra, s 7.00 órakor a gátszakadás már 10 m hosszú volt. A későbbiek folyamán a gát az alvíz felé 78 m hosszban mosódott el. Érdekes az 1965-ben a Duna bal partján Csicsónál bekövetkezett gátszakadás (Havlicek 1968). A csicsói szakaszon számos buzgár alakult ki, melyeket mind gondosan körbezártak, míg a magasabb vízszint ellennyomása egyensúlyba nem került az áramló víznyomással, ilymódon a kiáramlás megszűnt. (Ez sajnos hiba volt, mert a buzgár elleni védekezésnél alapvető követelmény, hogy teljes ellennyomást sohasem szabad létesíteni. Szerk.) Az eset kapcsán megfigyelték, hogy a számos mentett oldali buzgár között „mintha párnán járna az ember." Ezt a vízzáró réteg labilis egyensúlyi helyzetére utaló jelként lehet értékelni. A hirtelen szakadás kiinduló pontjának az egyes szemtanúk több tized m

3 s"

1 vízhozamú buzgárnak, mások óriás zavaros homok-víz feltörésnek tulajdonították. Havlicek (1968) kimutatta, hogy a fedőréteg valóban labilis állapotba került - a víz felemelte a fedőréteget. E példák kapcsán Szepessy (1982) kifejtette, hogy az ún. lassú buzgárral szinte sohase lehetett bizonyítani a gát tönkremenetelét - a hátrarágódás folyamata mindig leállt, vagy ki sem alakult. Ezzel szemben létezik egy fizikai folyamat, egy veszélyes jelenség, az ún. „gyors buzgár". A „gyors buzgár" kialakulásának folyamatát jellemző szakaszok (Szepessy 1983): - fedőréteg hirtelen felszakadása,