Vízügyi Közlemények, 1992 (74. évfolyam)

2. füzet - Hajós Béla: A vízügyi államigazgatás szervezete és tevékenysége Németországban

218 Németh Miklós - összehangolt szemléletet kialakítani a gazdaság különböző ágai között, e készletek megítélésére és a velük való gazdálkodás megfelelő feltételeinek biztosítására; - környezetileg fenntartható stratégiákat és akcióterveket kimunkálni és megfelelő javaslatokat előterjeszteni (beleértve a megvalósítás mechanizmusaira és a programok koordinálására vonatkozó elképzeléseket is); - az említett prioritásokat, szemléletet, stratégiákat és akcióterveket a kormányok figyelmébe ajánlani, hogy a nemzeti elképzelésekben és programokban megfelelően érvényre juthassanak mind a vízgazdálkodás fejlesztésében rejlő lehetőségek, mind ezek környezeti konzekvenciái. A konferencia 6 munkacsoportban áttekintette az integrált vízgazdálkodás, a vízkészlet-felmérés és az éghajlatváltozás kihatásai, a vízkészletek és a vízi-ökorendszerek védelme, a települési-ipari és mezőgazdasági vízellátás, továbbá a vízügyi közigazgatás és döntéshozatal fejlesztésének főbb irányait. A plenáris ülés részletes jelentést állított össze az ENSZ, a kormányok és a nemzetközi szervezetek részére, amely a környezet szempontjából fenntartható fejlődés tükrében meghatározza a vizekkel kapcsolatos globális stratégiát, a közeli és távolabbi jövő feladatait helyi, nemzeti és nemzetközi szinteken. A Konferencia által elfogadott Dublini Nyilatkozat a vizekkel kapcsolatos aggodalmakat és legfontosabb megfogalmazásokat politikai felhívás formájában hozza a kormányok és a közvélemény tudomására. Megállapítja, hogy a Föld édesvízkészletei végesek és sebezhetők, ugyanakkor alapvetőek az élet, a környezet és a fejlődés harmonikus fenntartása szempontjából. E gondolkodásmódnak a vízhasználók, a tervezők és a döntéshozók minden szintjén érvényesülnie kell. Különösen a fejlődő országok helyzetéből kiindulva a konferencián jelentős hangsúlyt kapott az, hogy a mindennapi vízhasználatban, így a vízkészletek védelmében, a nőknek kiemelkedő szerep jut az egész világon. A vízkészletek és a vízi-ökorendszerek védelme megköveteli a gazdaságtól a lehető legkörültekintőbb ágazatközi megközelítést, a tudománytól pedig egy minőségileg új szemléletnek a bevezetését - a vízzel foglalkozó földtudományok, az élő természetre vonatkozó ismeretek és a társadalomtudományok környezethidrológiai szintézisét. A konferencia megerősítette azt az elvet, hogy a vízgazdálkodási problémákat a közvetlenül érintettek bevonásával a legnagyobb eredményességet biztosító, hozzájuk legközelebb álló, lehető legalacsonyabb döntéshozatali szinteken kell kezelni, s ennek megfelelően szükséges az érintett társadalmi csoportok érdekstruktúráját érvényesíteni, a vízgazdálkodási szervezeteket kialakítani. A konferencia ajánlásai egyaránt szólnak a fejlett és a fejlődő országoknak, részletes célokat tűznek ki a kétezredik évre, és a távolabbi - a 2020-ig terjedő - időszakra, beleértve a szükséges fedezetek megteremtését, a nemzetközi segélyprogramok megfelelő alakítását. Az elérendő célok között szerepel a világ növekvő lakosságának egészséges ivóvízzel való ellátása, a természeti csapások, így az aszályok és árvizek elleni biztonság fokozása, a városi-ipari vízhasználatok és a mezőgazdasági termelés megfelelő vízi infrastruktúrájának fejlesztése. Igen lényeges szempont, hogy a világ mezőgazdaságának kevesebb víz felhasználásával kell lényegesen több élelmiszert termelnie. Hangsúlyozottan szólt a konferencia a nemzetközi vízgyűjtők és határokkal